TINTÁS UJJAL A VÁLTOZÁSÉRT
Iránban
a pénteki elnökválasztás minden várakozást fölülmúlt, ami a részvételt
illeti. Az előrejelzések szerint az Iszlám Köztársaság harmincéves
fennállása alatt még sohasem járultak olyan sokan a szavazóurnák elé,
mint a tegnapi napon. A végleges eredményekre azonban még vasárnap
reggelig kell várni, ugyanis csak akkora derül majd ki, hogy a négy
jelölt pontosan hány szavazatot is gyűjtött.
A szavazásra jogosult irániak (46,7 millió fő) reggel nyolc és este hat óra között adhatták le a voksukat a felállított 45713 szavazókörben. Az ország határain kívül pedig további 304 körzetet hoztak létre (32-öt az Egyesült Államokban!), amelyekben lehetőségük nyílt a távolban élő iráni polgároknak is a szavazásra. Az iráni választási rendszer az abszolút többségi formulát használja, vagyis ahhoz, hogy az első körben eredményt lehessen hirdetni, a jelöltek egyikének a voksok több mint 50 százalékát kell megszereznie, ha erre nem kerül sor, úgy egy hét múlva (június 19-én) második fordulót tartanak a két legtöbb szavazatot szerzett jelölt között.
A választás zavartalanul folyt le, komolyabb rendbontásra, s visszásságra sehol sem került sor. Igaz, a vezetés igyekezett is elejét venni minden zavarkeltésnek, a hétköznapokkal ellentétben szokatlanul sok volt a rendőri és fegyveres erő az utcákon. A szavazóhelyiségek bejáratánál például mindenhol minimum egy, gépfegyveres katona igyekezett szavatolni a rendet és fegyelmet. A kampánycsendet többé-kevésbé sikerült biztosítani, de sokan voltak így is azok, akik pártállásukat kifejezve járultak az urnák elé. Ahmadinezsád legfőbb riválisának, Muszavinak a támogatóit zöld karszalagjukról, pólójukról vagy éppenséggel fejkendőjükről könnyen ki lehetett szúrni.
A megszokott pénteki nyugalommal szemben igazi élet volt tegnap az iráni fővárosban. Emberek töltötték meg az utcákat, a forgalom pedig csak kicsit csökkent a hétköznapokhoz képest. Teherán apraja-nagyja képviseltette magát a választáson, s ebben a rekkenő hőség sem jelentett akadályt. A majd 35 fokos melegben is kígyózó sorok álltak a szavazóhelyiségek előtt, s azokon belül is. Aztán persze mindenki kérdezi a másikat, hogy volt e szavazni, s ha nem akkor még gyorsan tegye meg. Szinte kötelező feladattá vált a voksolás. S míg egyesek vallási kötelezettségként állítják be a szavazáson való részvételt, addig mások a szükségre hivatkoznak, mégpedig arra, hogy „le kell váltani Ahmadinezsádot!” Szó mi szó, sok embert lehetett látni, akinek a tintától kék volt az ujja!
Teherán leghosszabb (közel húsz kilométeres) utcáján, a Váli Ászr sugárúton, amely a déli szegénynegyedekből fut fel az északi módosabb kerületekig, sokféle választ lehetett hallani a voksolást illetően. Délen kétségkívül sokan voksoltak Ahmadinezsádra, mert mint mondják, „ő valóban a nép és az elesettek barátja”, illetve mert az „ő határozottságára van szükség, hogy az ország regionális pozícióját elismerjék!” Nem beszélve arról, hogy milyen eredményeket értek el az ő irányítása alatt, például a nukleáris fronton. A konzervatív értékekkel szimpatizálók közül azonban vannak olyanok is, akik Rezai tábornokot választották, mert őt „jó kormányosnak” tartják, ugyanakkor pedig elég rugalmasnak is, hogy az ország előtt álló problémákat kezelje, s közben a forradalmi értékeket is képviselje – mondja egy elektroműszerész és villanyszerelő.
A legtöbben talán mégis az építész és festő Muszavira szavaztak. Döntésüket a legtöbben azzal indokolják, hogy az egykori miniszterelnökben erőt és szakértelmet látnak a gazdasági problémák kezelésére. Mások a külpolitikájával szimpatizálnak, nevezetesen, hogy Iránnak baráti kapcsolatot kell ápolnia a világ minden országával, hiszen – ahogyan fogalmaznak – „egy világban élünk!” Egy hölgy pedig azt hangsúlyozta, hogy „Iránnak nem arra van szüksége, hogy Venezuelával és Tanzániával barátkozzon, hanem hogy Európával fűzze szorosabbra a kapcsolatait”. A nagy többség pedig egyszerűen azért adta voksát Muszavira, mert változást szeretne, s szabadságot, ahogyan mondják: „Muszavi egyenlő szabadság!” S persze nem feledkezhetünk meg Karrubiról sem, aki egyaránt kapott támogató szavazatokat és szavakat, leginkább a szabadságjogok terén kifejtett kritikájáért.
A szavazatok összesítésére még várni kell, de feltehetőleg Ahmadinezsád és Muszavi között dől majd el a verseny, ha nem is most, akkor a második körben. A kérdés csak az, hogy vajon a másik két jelölt mennyi voksot hódított el a két vezéregyéniségtől, s hogy vajon ezek a szavazatok kire esnek majd egy esetleges jövő heti fordulóban!?
Iránban
a pénteki elnökválasztás minden várakozást fölülmúlt, ami a részvételt
illeti. Az előrejelzések szerint az Iszlám Köztársaság harmincéves
fennállása alatt még sohasem járultak olyan sokan a szavazóurnák elé,
mint a tegnapi napon. A végleges eredményekre azonban még vasárnap
reggelig kell várni, ugyanis csak akkora derül majd ki, hogy a négy
jelölt pontosan hány szavazatot is gyűjtött.A szavazásra jogosult irániak (46,7 millió fő) reggel nyolc és este hat óra között adhatták le a voksukat a felállított 45713 szavazókörben. Az ország határain kívül pedig további 304 körzetet hoztak létre (32-öt az Egyesült Államokban!), amelyekben lehetőségük nyílt a távolban élő iráni polgároknak is a szavazásra. Az iráni választási rendszer az abszolút többségi formulát használja, vagyis ahhoz, hogy az első körben eredményt lehessen hirdetni, a jelöltek egyikének a voksok több mint 50 százalékát kell megszereznie, ha erre nem kerül sor, úgy egy hét múlva (június 19-én) második fordulót tartanak a két legtöbb szavazatot szerzett jelölt között.
A választás zavartalanul folyt le, komolyabb rendbontásra, s visszásságra sehol sem került sor. Igaz, a vezetés igyekezett is elejét venni minden zavarkeltésnek, a hétköznapokkal ellentétben szokatlanul sok volt a rendőri és fegyveres erő az utcákon. A szavazóhelyiségek bejáratánál például mindenhol minimum egy, gépfegyveres katona igyekezett szavatolni a rendet és fegyelmet. A kampánycsendet többé-kevésbé sikerült biztosítani, de sokan voltak így is azok, akik pártállásukat kifejezve járultak az urnák elé. Ahmadinezsád legfőbb riválisának, Muszavinak a támogatóit zöld karszalagjukról, pólójukról vagy éppenséggel fejkendőjükről könnyen ki lehetett szúrni.
A megszokott pénteki nyugalommal szemben igazi élet volt tegnap az iráni fővárosban. Emberek töltötték meg az utcákat, a forgalom pedig csak kicsit csökkent a hétköznapokhoz képest. Teherán apraja-nagyja képviseltette magát a választáson, s ebben a rekkenő hőség sem jelentett akadályt. A majd 35 fokos melegben is kígyózó sorok álltak a szavazóhelyiségek előtt, s azokon belül is. Aztán persze mindenki kérdezi a másikat, hogy volt e szavazni, s ha nem akkor még gyorsan tegye meg. Szinte kötelező feladattá vált a voksolás. S míg egyesek vallási kötelezettségként állítják be a szavazáson való részvételt, addig mások a szükségre hivatkoznak, mégpedig arra, hogy „le kell váltani Ahmadinezsádot!” Szó mi szó, sok embert lehetett látni, akinek a tintától kék volt az ujja!
Teherán leghosszabb (közel húsz kilométeres) utcáján, a Váli Ászr sugárúton, amely a déli szegénynegyedekből fut fel az északi módosabb kerületekig, sokféle választ lehetett hallani a voksolást illetően. Délen kétségkívül sokan voksoltak Ahmadinezsádra, mert mint mondják, „ő valóban a nép és az elesettek barátja”, illetve mert az „ő határozottságára van szükség, hogy az ország regionális pozícióját elismerjék!” Nem beszélve arról, hogy milyen eredményeket értek el az ő irányítása alatt, például a nukleáris fronton. A konzervatív értékekkel szimpatizálók közül azonban vannak olyanok is, akik Rezai tábornokot választották, mert őt „jó kormányosnak” tartják, ugyanakkor pedig elég rugalmasnak is, hogy az ország előtt álló problémákat kezelje, s közben a forradalmi értékeket is képviselje – mondja egy elektroműszerész és villanyszerelő.
A legtöbben talán mégis az építész és festő Muszavira szavaztak. Döntésüket a legtöbben azzal indokolják, hogy az egykori miniszterelnökben erőt és szakértelmet látnak a gazdasági problémák kezelésére. Mások a külpolitikájával szimpatizálnak, nevezetesen, hogy Iránnak baráti kapcsolatot kell ápolnia a világ minden országával, hiszen – ahogyan fogalmaznak – „egy világban élünk!” Egy hölgy pedig azt hangsúlyozta, hogy „Iránnak nem arra van szüksége, hogy Venezuelával és Tanzániával barátkozzon, hanem hogy Európával fűzze szorosabbra a kapcsolatait”. A nagy többség pedig egyszerűen azért adta voksát Muszavira, mert változást szeretne, s szabadságot, ahogyan mondják: „Muszavi egyenlő szabadság!” S persze nem feledkezhetünk meg Karrubiról sem, aki egyaránt kapott támogató szavazatokat és szavakat, leginkább a szabadságjogok terén kifejtett kritikájáért.
A szavazatok összesítésére még várni kell, de feltehetőleg Ahmadinezsád és Muszavi között dől majd el a verseny, ha nem is most, akkor a második körben. A kérdés csak az, hogy vajon a másik két jelölt mennyi voksot hódított el a két vezéregyéniségtől, s hogy vajon ezek a szavazatok kire esnek majd egy esetleges jövő heti fordulóban!?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése