Selamat Hari Cristmas!

KUALAI KARÁCSONY

Hát nem is tudom hol kezdjem.. már régóta nem írtam.. s az események csak követik egymást.. ismét annyi élményben van részem ill. részünk, hogy nehéz kiválasztani azt amit mindenképpen meg kellene osztanom veletek.. Akkor kezdjük az elején...

Hétfő reggel sikerült elaludnom.. pedig Áronka már többször is üzent, hogy már megérkeztek s várnak rám a Concorde-ban.. Kikászálódtam, s gyors reggelizés után megcéloztam a hotelt, ami szerencsére csak két megállóra volt a hostelemtől a monoraillel.. Ári és Panka már ott vártak a lobbiban.. vicces volt találkozni velük.. még ha két hete is váltunk el egymástól.. S persze mindegyikünknek volt már több sztorija is amit muszáj volt azonnal megosztani a másikkal.. így vagy félóra csevely után indultam el csak becsekkolni.. s átvenni a szobát.. ami ezúttal a tizenötödik emeleten volt.. Mondanom sem kell, hogy remek kilátással a Petronas tornyokra.. Ja s az első nap kalandozásai után olyan vörös lettem mint egy rák..

Szóval egyből meg is céloztuk a tornyokat.. amik még mindig elképesztően megfogják az embert, legalábbis engem biztosan.. két elképesztő acélmonstrum, amely a város fölé emelkedik.. s ezáltal valóban kiváló tájékozodási pontot nyújtanak.. Plázáztunk picit.. de Talmácsival ezúttal nem sikerült összefutnom.. Viszont beültünk egyet sushizni.. S közben csak csodáltam a kis makikat, akik csini rucikban flangáltak a központban.. Az ember itt nem percenkét, hanem másodpercenkét megszerelmesedik.. Itt kellene letelepedni asszem.. De csak viccelek.. Azért jó Kuala.. mert valahol félúton van a thaiföldi nyüzsi és a szingapúri rend és modernség között.. Klassz hely nagyon.. Asszem szavazok is rá a wiwen..

Sushi után egy kávé erejére beültünk az egyik Starbucksba.. amiből egyébként szinte minden sarkon van egy.. s rettentően népszerű errefelé.. Majd miután a szokásos kretek (ibdonéz szegfűszeges cigi) adagomat elszívtam, újból bevetettük magunkat a Petronasba.. nézelődtünk.. s fotózkodtunk a mikulással és a kis krampuszlánnyal.. Igaz mindez a kisgyerekeknek szólt.. de nem néztek minket hülyének egy csöppet sem.. S persze nem hagyhattuk ki Kinokuniya-t sem, ami egy kétszintes könyvesbolt a tornyokban.. s ahol olyan választék van a nyomtatott olvasnivalókból, hogy olyat még sehol sem láttam ezeddig.. Ennek megfelelően rettentő nehéz is volt választani.. mert olyan bőség zavara van itt.. hogy az csak na!! S ez mindenre igaz.. Az ember csak megy tovább boltról boltra.. s mindig új dolgokat fedez fel..

A szokásos monszuneső alábbhagyásával visszacaplattunk a szállásra.. majd irány Bukit Bintang.. ahol ezúttal egy indiai-pakisztáni étterembe ültünk be.. ahol ismételten nem fizettünk többet 20 ringitnél.. az barátok között is csak ezer forint.. három főre :) Majd boltról boltra jártunk az utcán, hogy valami vicces ajándékot találjunk a frissen érkezőknek.. Hiszen Szasza és Györgyi este érkeztek.. S úgy gondoltuk nemcsak azzal lepjük meg őket hogy kimegyünk értük a vonatpályaudvarra, hanem hogy veszünk nekik karácsonyi meglepetést.. Van itt minden.. s még mindig lehet kapni a játékbabokat is.. el is csáboltam, hogy egy Elvis figurába beruházzak.. végül győzött a józan ész.. s a spórolás..Amúgy annyi játék van erre, hogy elképesztő.. Szeretnék ismételten kisgyerek lenni.. mert akkor ez lenne itt a mennyország..

Végül Times Square-n kötöttünk ki.. ami egy hatalmas.. tizenegy emeletes bevásárlókózponz.. amiben egy kisebb hullámvasút is helyet kapott.. Korzóztunk sokat aztán arra jutottunk.. fényképes karácsonyi matricát kapnak tőlünk, amin mi pózolunk egy-egy vicces háttérrel és karácsonyi felirattal.. Aztán rohanás a KL Sentral-ba.. csak úgy klaffogott a tangapapucsunk ahogyan szlalomoztunk a vásárló tömegben.. Azok meg csak néztek, hogy mit csinál ez a három őrült fehér?? Na de sikerrel jártunk.. elértük a repteret.. s sikerült Szaszáékat meg is lepni.. S persze a szállásig folytatódott a sztorizgatás.. hogy milyen is volt nekik Kairóban.. (Apropó nem akar valaki jönni február közepén három napra Egyiptomba jönni.. mert utitársat keresnék..) A szállásra érve aztán elkezdődött a karácsonyi lerészegedés..

Őrület hogy mi volt itt.. ilyen otthon szilveszterkor sincsen.. Egyrészt hatalmas költekezés van.. mindenki vásárol a karácsonyi kiárusításokban.. mindenki ajándékozik.. Olyan ez itt, mint nálunk a Valentin nap.. egy viszonylag idegen szokás.. amit sikerült teljes egészében inkorporálni.. Másrészt mindenki elképesztően hepi.. mindenki mikulás sapkában flangál, otthon biztosan hülyének néznék azt aki így tenne.. s persze mindenki fújja a műhavat.. de nagyon senki sem feszeng ezért.. sőt.. Remek ez a multikulti dolog.. Tökéletesen megfér itten mindenfajta náció.. pace-pace!! Végül a szomszédos bárban kötöttünk ki.. S fejeztük be az estét.. valamikor hajnalban..

Másnap nemcsak mi voltunk ki nagyon, hanem az utcán is látszott még valami az előző napi őrületből.. A durva svédasztalos reggelit követően a csobbanást választottuk.. s a medencéből ámuldoztunk, balra a KL Tower, jobbra a Petronas... Jeee, Merry Cristmas!! A kis uszizást követően míg a többiek még az előző napi fáradalmaikat igyekezték kipihenni.. Addig Szaszával elindultunk, hogy masszíroztatunk egyet.. Hosszas vacilálás után be is ültünk egy helyre.. hogy félórát megnyomorgatjuk a talpunkat.. de nem kellett kétszer mondani a masszőrnek, hogy az egy óra sokkal hatékonyabb lesz.. Hát biccentettünk is, hogy alright.. mehet a menet.. S végül csak azon kaptam magam.. hogy már alfában vagyok... Az öreg néni jól megnyomogatta a talpamat.. s persze kiderült, hogy a gyomrom még mindig rakoncátlankodik. Dr. Szasza pedig azt is kiderítette, hogy a jobb térdem munkapara miatt rakoncátlankodik.. Ó baszki a stressz tönkreteszi az embert.. Na de itten nem sok ilyenben kell, hogy részeüljön az ember!! :)

Ja s itt még mindig mindenki a barátom, mindenki úgy szólít meg, hogy hey my friend!! :S Hát könnyen barátkozom, de azért ennyire mégsem.. Másoknak meg tangapapucsban, rövidnaciban és Jimmy Hendrixes polóban is úr vagyok.. S hívnak Sir-nek ezerrel.. Hiába itt nem feltétlenül a ruha teszi az embert!! Ó ma végre vettem egy sapkát.. mert az ajándékba kapott szafari kalapomat otthonhagytam, s a homlokom már most olyan forró, mintha 45 fokos lázam lenne.. holott csak szimplán leégtem.. Na de most már van fejfedőm, nem is akármilyen.. minimal etnies.. kemény 35 ringit volt.. karácsonyi sale.. 60 százalék árengedmény!! Ja igen mi a jó méga multikultiban?? Hát az hogy az ember bármilyen konyha fogásait kipróbálhatja, ha kedve szottyan.. mert itten minden náció étele megtalálható.. ma éppen libanoni kebabhoz volt kedvem.. de a hozzá rendelt ananászos paradicsomos saláta, kolbászos öntettel, nem volt az igazi.. brrr... De még mindig a babbal kevert fagylalt viszi a pálmát.. A helyiek nagyon szeretik.. Nekem inkább bizarrnak tűnik.. az íze?? Hmm.. no comment!! Taste for yourself!!!

Este kimentünk a kínai negyedbe.. itt aztán a minden kapható.. a kamu rolextől a kiló mini banánon keresztül a távcsőig minden.. Mindez egészen más képet nyújt mint amilyen a piac napközben volt pár nappal ezelőtt.. S persze van cukornádlé is.. amit fillérekért lehet venni az utcasarkon.. de van itt guava lé is.. ami szép rózsaszín, de az íze egyszerűen zseniális.. Ja s persze megannyi gyümölcs.. Rambutánt vételeztünk.. remek volt imádom ezt a piros szörös lichí féle gyümölcsöt.. Mangusztinhoz még nem volt szerencsém.. A durjánt.. a malájok „nemzeti gyümölcsét” pedig passzoltam.. két éve nagyon nem ízlett. Most sem kockáztattam.. A két éve felfedezett.. ám le nem csekkolt raggae bár azonban nagy sikert aratott a körünkben.. mégha egy fiúlány is volt a pincérünk.. Mulatoztunk, iszogattunk picit.. majd miután „kitomboltuk” magunkat.. az utolsó monorailek egyikével hazavágtattunk.. S kidőlt mindenki seperc alatt.. Én is miután rendeztem a gondolataimat.. s összeszedtem, hogy mi is volt karácsony eme másnapján..

Karácsony második napján.. azaz szerdán a délelőtti program Batucaves felkeresése volt a program.. Kuala Lumpur külvárosában lévő sziklabarlang ez, ami szent helye a hinduknak.. Taipusam alatt.. a hindu megtisztulás ünnepe alatt ezrek keresik fel.. Ez az az ünnep amikor a bőrüket átszúrják.. kapokkal vaskeretet akasztanak a hátukra, amit színes virágokkal dízsítenek, s mindezt több kilométeren keresztül, a belvárosból egészen a hegyig, majd 192 lépcsőt megmászva a barlangba cipelnek.. Szerencsére nem most van ez a heppening.. így a véres jeleneteket megúsztuk.. Mindenesetre érdemes felkeresni.. s a hely egyre nagyobb turista látványoság lett.. látszik is rajta, mert igyekseznek felújítani és kibővíteni a létesítményt.. Jelen esetben a kolduló.. olykor-olykor agresszívvé váló makik játszották a főszerepet.. na meg persze a hindu szobrocskák és az elénk táruló városi látkép volt az ami miatt érdemes volt felcaplatni s körbekémlelni..

Aztán buszra pattantunk s a külvároson keresztül visszakeveredtünk a belvárosba.. a célállomás a kínai negyed volt.. pontosabban az indiai.. amit nehezen, de sikerült megtalálni.. s az első indiai étterembe betérve sikerült az időd is elütni.. a menü viszont zseniális volt.. főleg a mangó lessie.. ami egy mangóból és házi yoghurtból készített itóka.. tökéletesen paszol a csípős indiai konyhához.. :) Aztán nem sok időnk maradt a nézelődésre... mert a naplementét a KL toronyban akartuk eltölteni.. ami a világ megannyi adótornya közül az egyik legmagasabbnak számít.. Igaz a kanadai CN Tower-t nem pipálja le.. de a látvány fentről egyszerűen lenyűgöző.. még ha az idő nem is kedvezett nekünk, mert a monszun és a felhők miatt alig lehetett látni a város bizonyos részeit.. de onnan körbe kémlelhettünk mindazt ami nem bújt ködfelhőbe.. Ugyan voltam már a toronyban két évvel ezelőtt, de csak most tudtam meg, hogy a torony főbb motívumait.. iráni mintára.. pontosabban iszfaháni mintára készítették el.. az iszlám egységét és erejét hírdető sokszög.. az ami központi motívum az épület alapjában.. mindez a Petronas tornyoknál is fellelhető.. Hiába ez egy muszlim ország.. s erre nem csak a müezin imára szólító hangja és a mecsetek hívják fel a figyelmet.. Amúgy pediglen a tornyok mind az ország fejélődését és erejét hivatottak jelképezni.. Hiszen Malajzia egy igazi kistigris.. Kuala Lumpur 150 esztendővel ezelőtt csak egy poros kisváros volt.. Ma pediglen Délkelet-Ázsia egyik gazdasági központja!!

Na de a monszunt nem sikerült meguszni.. s nem lévén alkupozícióban.. még a taxissal sem tudtunk kedvező viteldíjban megegyezni.. apropó taxisok.. ma csupa vicces figurát fogtunk ki.. az egyik énekelve szorakoztatott minket.. miközben végig hangsúlyozta, hogy a leggyorsabb útvonalon visz el minket a célállomásra.. Valójában hatalmas kört tettünk.. de a zenei aláfestés miatt mindenképpen megérte.. aztán.. egy másiknak a csúcsszuper autója ill. Annak berendezése nyűgözött le minket.. keletnémet.. szőrös műszerfal.. limuzuin szárny a csomagtartón.. stb.. S végül egy indiai taxisöfőr, aki hatunkat fuvarozott haza a már jól bevált raggae bárból.. Ja mert hogy ma este megérkezett Lenke is.. Így már hatan vagyunk.. s teljes egészében összeállt a csapat.. (Vagy talán hiányzik méga hetedik fő a csoportból??) Ja s este olyan köd ereszkedett a városra, hogy nemcsak Lenke gépe késett, s ezért míg a Concorde-ban várakoztunk seperc alatt sikerült elpusztítani egy üveg vodkát, hanem az időjárás miatt a Petronas és társai valóban igazi felhőkarcolókká váltak.. Az ikertornyoknak a fele ködbe.. ill. felhőkbe burkolódzott.. Elképesztő látvány volt az egyszer biztos.. Végül kiegészülve belevágtunk az éjszakába.. s hajnalig meg sem állt a mulatozás..

Másnap mielőtt az irányt Melakka.. a régi főváros felé vettük volna.. még felmentünk a Petronas hídjára.. ahonnan megintcsak körbekémlelheti az ember a várost.. A guide maki pedig magyar nyelvleckét vett tőlünk.. s végül magyarul köszönt el tőlünk.. méghozzá helyes kiejtéssel.. persze mondtam neki, hogy jövőre visszajövök, s kikérdezem majd, hogy mire emlékszik még.. J Na egy újabb indok a visszatérésre.. Most azonban muszáj mennem mert már lassan hajnalodik, s némi alvás rámférne már.. Folyt köv.. Addig is csók-csók!!

KL - a kedvencem

KALANDOZÁS EGYEDÜL KUALA LUMPURBAN

Meglepoen gyorsan sikerult tegnap, azaz az elso este elaludni.. Nem gondoltam volna.. S azt sem, hogy reggel sikerul idoben felkelnem ahhoz, hogy ne bukjam a reggelit.. Ami ugyan nem nagy etwas.. piritos es dzsem.. meg mindefele keneheto izebize.. De azert jol esett.. Reggeli kozben pedig elobb egy ir sraccal sikerult lespanolnom.. de elkepszto angolt beszelt.. kb. csak minden masodik szavat ertettem meg.. ugyhogy jo kis csevely volt.. Aztan jott egy amerikai csaj.. akivel mar konnyebben ment a kommunikacio.. Mar csak azert is mert raggae rajongo.. s sirankozott, hogy tegnap este elment valami szorakozohelyre, amit raggae bulikent harangoztak be neki.. De nem az volt.. Mondtam neki hogy ezen ne lepodjon meg :) Amugy pediglen Koreaban (Delen) tanit angolt.. S ami meg fontosabb, hogy kaptam tole infot a mai napra.. De errol majd kicsit kesobb.. Szoval reggeli megvolt.. aztan nyakamba vettem a cityt..

Eloszor a kornyeken kalandoztam.. mert Kualanak ezt a reszet nem igazan lattam.. Chow Kit (ejtsd csokit.. ez azert vicces vagy inkabb ironikus!?) Na szoval fura negyed.. van itt mindenfajta nacio.. s latvanyossag is akad imitt-amott.. Neve alapjan erdekesnek talaltam, s gondoltam felkeresem a Putra World Trade Centert.. de csalodnom kellett.. semmi tobb egy szimpla irodaepuletnel.. Aztan bevetettem magam a szomszedos Mall nevu bevasarlo kozpontba.. de fordultam is ki rogton.. ahogy megvettem a reggeli kavemat.. Az egyeduli emlitesre melto dolog, hogy lelkesen nyomattak a karacsonyi dalokat.. Amugy mindenhol ki van irva, hogy Selamat Hari Cristmas.. vagyis boldog karacsonyt.. Hat nektek is ezt kivanom odahaza!! Amugy itten jo angolszasz szokas szerint 25-en reggel van a nagy heppening.. mert ugyebar Malajziaban van egy kereszteny kisebbseg.. ami nem is olyan kicsi (11 szazaleka a 26 millios lakossagnak)!!

Majd magasvasutra ultem, s elmentem a Masjed e Jamek megallohoz.. Itten vannak Kuala Lumpur fobb iszlam epuletei.. De az ostoba kozel/kelet szakerto Ablaka arra nem gondolt, hogy itten is, akarcsak mas muszlim orszagokban, kotelezo a hosszunadrag.. Igy aztan csak kivulrol csodalhattam meg a mecsetet.. de talan nem sokat vesztettem, bar kivulrol eleg klasszul nezett ki.. Aztan a Merdakan teret (Fuggetlenseg tere) kerestem fel, ahol legalabb akkora zaszlo lobog mint Hueban.. igaz ott voros alapon sarga csillag van.. Itten meg amerikai.. csak nem feher csillagok vannak rajta, hanem egy tizenket agu csillag.. Ennyi tartomanya van ugyanis Malajzianak.. Szoval egy hatalmas platz.. korulotte jo sok regi epulet.. Egyik oldalon a Royal Selangor Club gyarmati stilusu hazai sorakoznak.. vele szemben pedig a Sultan Abdul Samad epulet.. ami egykoron szinten gyarmati iroda volt.. ma pedig a legfelsobb birosag epuletekent szolgal.. Errefele az Iszlam es gyarmati stilus keveredik ezerrel.. Aztan hipp-hopp a kinai negyedben, a kozponti piacnal talaltam magam.. Egyszerre csak azt vettem eszre, hogy ismeros utcakat s hazakat latok.. Aztan leesett, hogy itten mar jartam.. Itt lehet venni a jo kis hamisitvany orakat.. Rolexet.. Breitlinget.. s mindenfajta egyeb portekat..

Na de a karacsonyi kiarusitas miatt (ebben a honapban szinte mindenhol tucatnyi akcio van.. je igazi bevasarloturizmus lehetne!!) szoval akkora tomeg volt.. hogy gyorsan passzoltam a helyet.. s megceloztam a Lake Gardenst.. ami egy hatalmas botanikus kert Kuala sziveben.. Hat igen itt is dorren a dzsungel.. De van itt pillango es orchidea farm is.. Sok tekintetben Iran flashem volt.. Egyreszt mert csaladok vonulnak ki ide piknikezni.. vagy eppen egy ossznepi futasra.. S igen Malajzia muszlim orszag.. a park bejaratanal tabla figyelmeztet, hogy a fiataloknak eszuk agaba se jusson csorozni.. De vajon mindennek milyen hatasa van?? Hat nem sok.. Olyan volt mint Iranban.. egymashoz simulo parocskak mindenutt.. Amugy a ket evvel ezelotti Kualahoz kepes sokkal tobb a kendos neni es kislany.. S remek szinekben teszik mindezt!! Tiszta kavalkad.. s persze minden selyembol van!! Na ja az passzol a barsonyos borhoz :) Szoval parkban kalandozas.. kozben jol megfogott a nap.. csak most este veszem eszre hogy a karom szep piros lett.. Kenegethetem.. akarcsak a nozimat.. mert kulonben le fog esni..

A parkbol felcaplattam a hegy tetejen levo nemzeti emlekmuhoz.. mert (visszaterve a reggelihez) az amerikai csajszitol azt hallottam hogy ott.. ma delutan remek drum session lesz.. Amugy meg itten van Malajzia fuggetlensegi emlekmuve.. Hatalmas bronz szobor.. hatalmas malaj zaszloval.. A zaszlo amugy szinte kotelezo jelleggel lobog mindenutt.. Mert ha hivatalosan csak kesobb nyerte el a fuggetlenseget az orszag (1963).. de 50 eve beszelnek mar malaj allamrol.. Nagy ev a mostani szamukra.. Szoval impozans szobor.. amit ki hinne de egy amerikai bacsi tervezett (Felix De Waldon).. Micsoda baratsag van itten, vagy csak masolas?? :) A szobor egyebkent het katonat abrazol.. s hogy miert hetet?? hat mert mindez a demokracia gyozelmet jelkepezi a gonosz felett (:S) erdekes.. az egyszer biztos!! Na s azt se feledjuk el.. hogy a hegytetorol remek kilatas nyilik a cityre.. Aztan megvartam mig elkezdodik a session.. Nem valami hivatalos heppening volt, hanem csak egyszeru zenerajongok.. akik osszejarnak dobolgatni.. konga dobokkal.. Egy europai kinezetu srac volt a fofonok.. de rajta kivul volt kicsi es nagy.. fiu es lany.. kinai es indiai.. muszlim es kereszteny.. hiaba.. ez itt a multikulturalizmus hazaja.. S a multbeli serelmeket leszamitva remekul is mukodik!! Talan tanulhatnank!?

Majd a koncertet kovetoen visszakeveredtem a belvarosba.. szo szerint.. mert a buszmegalloban dekkolva nem igazan akart jonni a busz.. igy aztan nekilodultam.. De meg szerencse hogy a varoskepbol kimagaslik a Petronas es a KL Tower.. mert ezek remek tajekozodasi pontot nyujtanak.. S egyszer csak tenyleg azon kaptam magam, hogy kikotottem Bukit Nanasnal.. Itten van a Concorde Hotel, ahova holnap at kell koltoznom, s ahol holnap osszeall a kiscsapat.. Vicces volt latni azt a reszet a varosnak, ahol mar egyszer megfordultam.. De a monorail alatt mar nem orias betuk sorakoznak.. hanem mindenfajta hirdetes.. S ami a legrosszabb.. Nem talaltam meg a kedvenc indiai-pakisztani ettermunket.. Illetve megvolt.. de megvaltozott.. s ezert sikerult a szomszedos banglkadeshi kajaldaba betevednem.. Mondanom sem kell, hogy nem bantam meg.. bar lehet hogy holnap egni fog majd a gyomrom.. :) Ja s Bukit Bintangnal.. ahol jartam.. szinten hatalmas tomeg volt.. Olyannyira, hogy alig fertem fel a Monorailre.. Osszepreselodtunk mint a halak a konzervben.. Nem bantam, mert egy kis feherboru maki es egy indiai szepseg koze kerultem.. Apropo.. a szakal meg mindig nyero azsiaban.. Meginkabb ha az emberenek beazonosithatatlan, voroses szokes szinu szorzet van az arcan!! Ja s mindenki mosolyog...

Megerkeztem haza.. de meg mielott felmentem volna a szallasra.. beugrottam a szomszedos seven elevenbe.. venni kreteket es vizet, a fogmosashoz.. S a szemelyzet mosolyogva vart ram, pedig csak egyszer, tegnap este voltam bent.. Esti program semmisem.. Nyugdijas vagyok!! Meg majd holnap belehuzunk, hiszen szenteste lesz.. :) Ugzhogy spanoltam tovabb a szallason levo utazos arcokkal.. Vagy egy orat beszelgettem egy skot arccal, aki olajmernokkent dolgozik.. valojaban azonban utazgat erre-arra.. most eppen egy het honapos tripen van.. szingapurbol jon s megy egeszen vietnamig.. ugyhogy adtam neki egy ket tippet.. meg csevegtunk minden masrol.. kozben mondanom sem kell.. hatterben angol foci ment.. de skot letere viszolyog a labdarugastol.. :) Benyomtam kozben a maradek vacsoramat.. s megismertettem az ittenieket nogradival.. a magyar mesterremekkel.. Nagy tetszest aratott.. :) Exportalni kellene.. micsoda biznisz!! Na megyek is s megalmodom a reszleteket.. Joccakat mindenkinek!!

Nagy utazás: Ázsia '08

INDULÁS & MEGÉRKEZÉS

Szoval megkezdodott az ujabb ket honapos azsiai utazas.. Budapest Kairo utvonal nem volt veszes.. s gyorsan el is repult az ido.. Felszallas elott meg beultunk meginni egy sort.. megha aranyarban is mertek.. mert kellett a sziverosito.. Aztan a beszelgetesbe olyannyira belemelyedtunk, hogy csak arra lettunk figyelmesek, nev szerint szolitanak minket.. Na ilyen sem volt meg ezeddig :)

Szoval az ut elso felvonasa.. eleg zokkenomentesen zajlott.. s gyorsan el is ment az a majd negy ora.. Nem ugy a repteren valo varakozas.. ami mint kiderult boven hat ora folott volt.. egy olyan kornyezetben ahol lenyegeben semmit se nem lehet csinalni.. csak kolteni a fontot kavera es muffinra.. Amugy tenyleg semmi sincsen.. S a kavarasrol nem is beszelek.. Mivel az okos magyar leanyzo nem vette eszre, hogy en Kairobol meg aznap tovabb repulok.. igy a csomagomat csak odaig postaztak.. Meg jo hogy eszembe jutott.. mert igy a szigoru rendszert megkerulve megint csak ki tudtam menni a csomagomert.. amit Szasza vett fel.. Ja igen lehet, hogy igaza volt, s el kellett volna mennem veluk Kairoba.. legalabb par oracskara.. mert amit a repter nyujthat.. az edes keves.. Na meg a kaosz.. s ertetolenkedes, hogy hagyjam ott az utlevelemet, meg a jegyemet.. s majd kesobb menjek vissza erte.. Mivel mast nem tehettem.. beletorodtem.. s negz ora varakozas utan vegul meg is kaptam a jegyem..

Vegre elszaladt az ido, s lehetett becsekkolni.. Meg elotte talalkoztam egy magyar hazasparral.. akik felmentek a vip osztalyra ahova nem kiserhettem el oket.. Vicces utazos arcok.. a repulon spanoltam is a ferjjel.. Csevegtunk ki merre jart.. s hogy most ki merre megy.. ok is Indoneziat celozzak meg.. sziami kitero utan.. de a fo atrakcio szamukra Papua lesz.. jol hangzik.. De hat ez egy masik kategoria.. A ficko arrol sztorizgatott.. hogy milyen olcson lehet lakashoz jutni Kolumbiaban.. Hat lehet.. elobb inkabb latni szeretnem.. mondjuk igaz az is hogy Kolumbia a legkedveltebb turista celpont a legujabb felmeres alapjan... Majd legkozelebb atszeljuk a Csendes Oceant is :)

Szoval becsekkolas.. megdobbenes.. egy egesz csapat kisgyerek latvanya fogadott.. Mondtam magamban, hogy jo kis utazas lesz ez!! De csoda tortent.. ablak melle kaptam jegyet.. s mellem senkit sem osztottak be.. Igy aztan terpeszkedhettem.. egeszen Mumbai-ig.. Ahol az iskolas csapat kiszallt, de jott egy masik.. egy indiai cspat.. mondanom sem kell, hogy ezt mar nem usztam meg.. s kaptam utitarsat is.. holott pangott a gep.. Nehezen viseltem el oket.. De nem volt mit tenni.. Igy igyekeztem minden percet alvassal tolteni.. Este kilenc korul sikerult is megerkezni.. Kualaba.. Mondanom sem kell, hogy durvan nezett ki a levegobol.. De ami ennel is komolyabb.. az a kualai repter.. meg a ket evvel ezelottihez kepest is durvabb lett.. nem veletlen hogy Kualae a legjobb repter manapsag.. s ezt hirdetik is lelkesen.. Na igen mashol nemigen van kis gyorsvasut ami a terminalokat koti ossze.. s minden elektronialt.. megy mint a karikacsapas.. Komoly sokk.. volt :)

Nem is beszelve a gyorsvasutrol, ami felora alatt reptett be a belvarosba.. s kozben amulhattam a hiper szuper epuleteken.. S jelentem a Petronas es a KL Tower is all meg.. mint ahogyan a Concorde is.. Utobbit majd kozosen lecsekkoljuk :) a tornyokat viszont holnap tuti felkeresem.. Amugy meg rettento meleg van.. kb hanyatvagodtam mikor kileptem.. aztan meg megfagytam a magasvasuton.. Ahol sikerult egybol ket ausztralba belebotlanom.. S mig utaztunk addig mindenki sztorizgatott.. Vegul nagy nehezen megtalaltam a szallasomat is.. a dzsumbuj kozepen.. van itt minden kinai piac.. kiskolykok focimeccse az ajtoban.. iszonyat kosz.. dudalas.. mocik.. csodaautok.. s persze harley-n feszito malajok.. Na meg sakkmeccs a kisasztalon.. S meg ki tudja milyen jatekok.. Ja mar le is guritottam az elso dinnyeshakemet a szomszedos krimoban.. Sor nem volt.. S ami a legrosszabb a szomszedos seven elevenben sincs singa vagy tiger.. csak heineken :( Aztat meg most nem kerek..

Szoval kemeni megint itt lenni.. Iszonyat zsibongas van meg mindig az utcan.. pedig mar boven elmult ejfel.. A net ingyen van.. s mellette a hatterben megy a foci is.. Kairoban a Copa America-t nezhettem meg.. itt meg az angol bajnokikat adjak ezerrel.. Ja igen amit meg mindenkeppen el kell mondanom.. hogy bar komoly fenntartasaim voltak az egyptairrel.. de nem is olyan rossz.. bar eleg minimal a szolgaltatas.. kozel sincs ahhoz amit az eva air vagy a thai legitarsasag nyujthat.. de vicces volt.. leadtak valami ket hollywoody filmet.. az egyikben Bruce Willis menti meg a vilagot ismetelten.. a masikra nem emlekszem.. helyette a klassz arab zenet hallgattam.. 10 csatorna volt.. abbol az egyiken folyamatosan imaszovegek mentek.. a hetesen pedig rock zene.. arabul :) vicces ut volt az egyszer biztos..

Na de a lenyeg hogy itt vagyok.. Holnap megyek is kalandozni.. Most meg kinezek meg a streetre picit, aztan alvas.. mert lecsukodnak a szemeim.. Csok csok

Ázsia-túra

IRÁNY ISMÉT MAKIFÖLD!!!

Két év elteltével az úti cél ismételten Délkelet-Ázsia.. Pontosabban Malájföld, Szingapúra és a több ezer szigetből álló Indonézia.. Az eredeti terv némiképpen változott, de bizonyosan nem lesz csalódás a kirándulás!! Két hónap kalandozás.. kualai karácsonyozás.. szingapúri szilveszterezés.. aztán majd másfél hónap indonéz improvizálás!! Apropó szilveszter.. ismét kétszer ünnepelhetjük majd.. hiszen útközben valahol biztosan elkapjuk a kínai holdújévet is majd.. Szóval most egy időre vége az iránozásnak.. helyette akkor következzenek a távol-keleti bejegyzések..

Téli öltözködési kampány Iránban

AVAGY MIT HORDJUNK AZ ISZLÁM KÖZTÁRSASÁGBAN TÉLEN?

Iránban szinte már megszokottá vált, hogy a nyári időszak beköszöntével az állami szervek szigorú ellenőrzésekbe kezdenek az öltözködési szabályok betartatása végett, most először azonban a téli szezonnak a beálltával is komoly hivatalos kampány kezdődött az iszlám erkölcsök védelmezése érdekében. Az elmúlt napokban felhívások sora hangzott el az állami rádióban és televízióban, az utcákat pedig ellepték a hirdetőtáblák, amelyek mind-mind a helyes öltözködésre szólítják fel a nőket és a férfiakat egyaránt. S bár egy közvélemény-kutatás szerint a lakosság több mint 80 százaléka helyesli az öltözködési szigorításokat, valójában azonban a fiatal irániaknak, akik az ország népességének közel kétharmadát alkotják, egyre inkább elegük van az 1979 óta folyamatosan életben lévő ruházkodási szabályokból. Körükben a forradalmi elvekkel szemben egyre inkább az önkifejezés utáni vágy válik meghatározóvá.

Az iráni öltözködési előírások sokat lazultak a reformista Mohammed Khatemi elnöksége alatt, de a konzervatív hatalmi visszarendeződés után, különösen pedig Mahmúd Ahmadinezsád megválasztását követően, ismételten szigorodtak a ruhaviseleti szabályok. Mindez a nyári ellenőrzési kampányokban csúcsosodott ki, s úgy tűnik, hogy a téli szigorításokkal folytatódik tovább. A december 9-én elindított öltözködési kampányban az iráni „erkölcsrendészet” igyekszik mindazokkal szemben fellépni, akiknek a téli ruházata nem felel meg az iszlám előírásainak. Célkeresztben természetesen a hölgyek vannak, pontosabban azok a nők, akik elfelejtenek kendőt venni a téli sapka alá, akik csizmát húznak a nadrágjukra, vagy akiknek a kabátja csupán csak a derekukig ér. S bár az ellenőrzés alapvetően a nőket érinti a leginkább, a férfiak sem ússzák meg az öltözködési kontrollt. Így esetükben a nyugati öltözet és hajviselet jelent még mindig szentségtörést.

A kampány komolyságát jelzi, hogy Teheránban szinte valamennyi bevásárlóközpontnál, illetve nagyobb csomópontnál mobil központokat állítottak fel, és az utakon megnőtt a járőröző autók száma is. Ellenőrzésekre nem csak a járókelő, hanem az autóvezető hölgyeknek is számítaniuk kell. A taxisofőröknek pedig egyenesen ukázba adták, hogy a hanyagul öltözött nőket tessékeljék ki a gépjárművükből. Hasonló állami figyelmeztetésben részesültek a laza erkölcsű ruhákat áruló bolttulajdonosok, a nyugati frizurákkal kampányoló fodrászok, valamint számos népszerű étterem és kávézó gazdája is. De vajon milyen eredménnyel kecsegtethet a szigorú állami cenzúra? Rövidtávon bizonyosan előnyös lehet, mivel az öltözködési kampány egyfelől lehetőséget teremt az rendszer erőfitogtatására, mind kifelé, mind befelé, másfelől pedig mert eltereli a közvélemény figyelmét olyan fontosabb, illetve kényesebb kérdésekről, mint például a munkanélküliség vagy a fogyasztási cikkek árának az emelkedése. Hosszútávon kérdéses azonban az, hogy az irániak miként reagálnak majd a megszokott szabadságjogaik további korlátozására.

Persepolis Trailer

AVAGY MIÉRT NEM SZABAD KIHAGYNI A FILMET

Marjane Satrapi „Persepolis” című alkotása több nemzetközi díjat is besöpört már, emellett ebben az évben, Franciaországban maga mögé utasítva a „Piaf” című filmet, Oscar díjra is jelölték, mindez azonban talán csak azoknak okozhat meglepetést, akik még nem látták az írónő önéletrajzi regényéből készített animációs mozifilmet. A jelölésnek természetesen ismételten vannak politikai vonatkozásai, akárcsak néhány esztendővel ezelőtt, amikor Shirin Ebadi bírónő kapott elismerést egy béke Nobel-díj formájában, de a fekete-fehér kétdimenziós rajzokból készített filmből valóban sugárzik az eredetiség és az erő, a tartalom és a forma egyaránt jelentős értéket képvisel benne, ráadásul remekül elegyíti a humort az érzelemmel, ami igazán ritkaság manapság. Az alkotás többről szól, mint az iráni események egyszerű tálalásáról, egy felcseperedő kislány gondolatvilágán keresztül nyerhetünk betekintést a sah diktatórikus rendszerét megdöntő forradalomba, majd az azt követően kiépülő iszlám köztársaság nem kevésbé erőszakos rendszerének kiépülésébe. Szembesülhetünk azokkal a problémákkal, amelyekkel az iráni társadalom nagy része szembekerült 1979 után, így például a filmben erőteljesen kifejezésre jut, hogy mekkora megrázkódtatást jelentett Iránnak az Irakkal vívott nyolcéves értelmetlen háború. A főszereplőt érő hatások alól pedig a néző sem mentesülhet, így például az elől a kérdés elől, hogy mit is jelent iráninak lenni külföldön, illetve, hogy milyen vélt vagy valós sztereotípiák kötődnek az országhoz? Talán párhuzamot vélhetünk felfedezni a leányzó felcseperedése és öntudatossá válása, valamint az iráni rendszer evolúciója között is, mindazonáltal a rendszerrel szembeni kritika általános az alkotásban. A választott képi forma, nevezetesen a fekete-fehér minimál grafika pedig nemcsak az emlékezéshez nyújt megfelelő keretet, hanem vidám formájával ellentételezi a film valódi komoly mondandóját is…

Kedvenc jelenetek??? Ó ilyen nagyon sok van, nem igazán tudnék egyet sem kiemelni. A filmben bőven akadnak olyan jelenetek, amelyek mosolyt csalnak az ember arcára. Az alkotás talán éppen azért zseniális, mert szórakoztatóan beszél el egy nem túl kellemes történetet. Egy újabb iráni kettősség ez, ha úgy tetszik! Iróniából pedig van bőven a filmben. Így például a kislány lelkesedése a kommunista elődökért, meg persze az, hogy Isten mellett Marx is ott csücsül a felhők között az esti ima idejekor. Vicces a kisatírozott testű Vénusz Születése Botticellitől, mint ahogyan a lecsadorozott modell is, aki minden oldalról ugyanúgy néz ki, s akin ezáltal lehetetlen kiélni az alkotás szabadságát. A nők sérelmeire több helyen is frappáns válaszokat fogalmaz meg az írónő, amelyek nemcsak hogy mélyen elgondolkodtatók, hanem előadásmódjukat és nyelvezetüket tekintve is nevetésre ösztönzik az embert. Így például amikor a férfiak külseje által keltett vágyakról, a korlátozások egyenlőtlenségéről tart kisebb előadást a forradalom bürokratáinak. A nyugati kultúra, különösen Derrick felügyelő és a terminátor (Schwarzenegger) megjelenése a tévéképernyőkön szintén megmosolyogtatják az embert. A „punk is not ded” felirat, illetve jelenet pedig egyszerűen zseniális, mint ahogyan zseniális a nagymama karaktere is, aki igyekszik sztoikus nyugalommal tudomásul venni az élet dolgait, s közben kellő példával is szolgálni a főhősnő számára. Apropó ilyen lázadó énjüket kitombolni igyekvő lányokkal manapság is bőven lehet találkozni Teherán utcáin!

Iráni filmsorozat a Holokausztról

REKORDOKAT ÉS TABUKAT DÖNTÖGET A „NULLA FOK FORDULAT”

Iránban az elmúlt hónapokban hétről-hétre több millió szempár szegeződött az állami televízió egyes csatornájának hétfő esti műsorára, a „Nulla Fok Fordulat” című filmsorozatra, amely egy megtörtént esetre alapozva „Schindler listájának” iráni változatát vetíti a nézők szeme elé. Mindez igencsak meglepő egy olyan országban, amelynek elnöke, Mahmúd Ahmadinezsád több ízben is kétségbe vonta a holokauszt megtörténtét, illetve ahol ezen témát illetően meglehetősen korlátozott az informálódás lehetősége.

A 22 részes filmsorozat a zsidóság megpróbáltatásait mutatja be a második világháború alatt németek által megszállt Franciaországban. A film főhőse egy fiatal iráni diplomata, aki a párizsi követségen dolgozva szembesül a náci rémtettekkel, amelyeknek hatására úgy dönt, hogy hamis útlevelekkel külföldre menekíti mindazokat, akiket csak tud. A történet háttérben természetesen fut egy szerelmi szál is, nevezetesen a fiatal diplomata és egy francia zsidó lány között, az események azonban számos akadályt gördítenek boldogságuk útjába. Az iráni nézőközönség kíváncsian figyelte a sorozatot, izgult és szorított az örömteli befejezésért, mindeközben pedig mély szimpátia is kialakult körükben a nehéz sorsú európai zsidók iránt.

A sorozat minden kétséget kizáróan új megvilágításba helyezi a zsidóság történetét, és egyben komoly tabutémákat is feszeget, miközben valóban egyfajta rokonszenvet is ébreszt az irániakban. Ahogyan egy zöldséges fogalmazott: „A zsidóknak magukra hagyatva és reménytelenül olyan nehéz lehetett, mint amilyen nekünk volt az Irakkal vívott háború alatt.” Az Ahmadinezsád által hangoztatott éles retorikával szemben a film igencsak pozitív képet fest a zsidóságról. A sorozat készítői azonban egy másik tabutémát is megszegtek, mégpedig először forgattak olyan filmet, amelyben a realista ábrázolás érdekében figyelmen kívül hagyták az iszlám öltözködési szabályokat, így a színésznők mindegyike fedetlen fővel szerepel a vásznon.

Vajon miért kerülhet műsorra egy ilyen sorozat az iráni állami televízióban, amelyet a legfőbb vezető tart irányítása alatt? Nos talán éppen azért, mert így Khamenei ajatollah sikeresen ellensúlyozhatja a köztársasági elnök éles kirohanásait, és egyben kedvező képet festhet az Iszlám Köztársaságról is, ezzel cáfolva meg minden antiszemita vádaskodást, és kihangsúlyozva azt, hogy az országnak konfliktusa csak Izrael állammal van, és nem magával a zsidósággal. Ali Khamenei nem kíván mást tenni, csak egyensúlyt teremteni a politikai erők között, ezért egyáltalán nem meglepő, hogy igyekszik Irán barátságosabb arcát kidomborítani.

Iran Travel Guide

IRÁNI ITINER

„Miért éppen Irán? Nem veszélyes odautazni?” – teszi fel a kérdést mindenki, ha a Perzsiába történő utazás kerül szóba. A médiában szereplő hírekkel ellentétben azonban az Iráni Iszlám Köztársaság ma a világ egyik legérdekesebb, legelegánsabb és legtöbb igazi meglepetéssel szolgáló úti célja lehet az utazóknak.

A mesés természeti gazdagság, az építészeti remekművek, a lenyűgöző történelmi emlékek, az irodalmi és kézműves remekek, valamint maga a perzsa kultúra és életvitel mind-mind rabul ejtik az embert. A helyiek közvetlensége és vendégszeretete pedig talán akkora, mint sehol máshol a világon. A segítség automatikusan érkezik, ha elakadunk a teheráni forgatagban, vagy ha éppen hűsítőre szomjazunk az iszfaháni bazárban. A meghívásokat pedig illik minden esetben el is fogadni, már csak azért is, mert így bepillantást nyerhetünk az iráni mindennapokba.

A türkiz és barackvirág színű kupolák, illetve a díszes minaretek országszerte igazolják, hogy egy muszlim államban járunk. A falakról visszaköszönő propagandaképek pedig még mindig a forradalmi ideológiát sulykolják. S bár a rendszer sokat változott a korábbi évekhez képest, bizonyos erkölcsi és öltözködési szabályok továbbra is életben vannak, s ezekhez a külföldről érkezőknek is alkalmazkodniuk kell. Így például a nőknek a hajukat és a testüket egyaránt el kell takarniuk, a férfiak nem hordhatnak rövidnadrágot, az országban pedig mindenhol tilos az alkoholfogyasztás.

Iránba érkezve mégis számos lehetőség közül választhatunk, legyünk akár „kulturális” látogatók, vagy hátizsákos kalandorok, netán az extrém téli sportokat kedvelők. Körutazást téve megismerkedhetünk az ország sokszínűségével és természeti változatosságával. Láthatunk itt havas hegycsúcsokat, sűrű erdőket, és hatalmas sivatagokat. A múzeumokat bejárva megismerkedhetünk Irán kulturális és történelmi gazdagságával. A modern üzletekben és a tradicionális bazárokban költhetjük a pénzünket, és sorra vásárolhatjuk a perzsa remekműveket. A szőnyegárusokat pedig semmi esetre se hagyjuk ki!

Közel-keleti viszonylatban az iráni infrastruktúra fejlettnek mondható, még ha a teheráni forgatag elsőre meg is rémiszt minket. A városi közlekedés kaotikus ugyan, de célravezető. A metrót pedig már a vidéki városokban is elkezdték építeni. Az Iránon belüli utazgatásnak számos formája létezik, így például több belföldi légitársaság, valamint az egész országot behálózó busz és vasúthálózat áll rendelkezésünkre, elképesztően olcsó áron. A pár dolláros buszjegyhez ráadásul minden esetben ajándékcsomag jár, csokival, keksszel, üdítővel és frissítő kendővel. Ennyit az iráni vendégszeretetről.

A perzsa nyelv talán gondot okozhat, főleg hogy az irániak egyfajta virágnyelvet is használnak a mindennapokban. (A vásárlás során elhangzó „nem tesz semmit” kijelentés semmi esetre sem jelenti azt, hogy az adott portéka ingyen volt.) A kommunikáció mindazonáltal nem okozhat gondot. A nagyvárosokban ugyanis minden ki van írva angolul, és a lakosság jelentős része beszéli is a nyelvet valamilyen szinten. A közbiztonságról pedig csak annyit, ha netán az ember elveszítené a pénztárcáját, akkor biztos lehet benne, hogy azt perceken belül utána hozzák, sértetlenül. Különleges ország ez, amelyről a mindennapi hírverés ellenére csak keveset lehet tudni. Irán valós arca azonban könnyedén feltárulhat az utazó számára. Ezért akit a felfedezés és megismerés vágya hajt, mindenképpen látogasson el a világnak ebbe a szegletébe, mert igencsak megéri.

Perszepolisz

AZ ŐSI PERZSA EMLÉKEK NYOMÁBAN

Az Iráni Iszlám Köztársaság csöppet sem számít népszerű célállomásnak napjainkban. A világörökség részének tekintett Perszepoliszt azonban mégis egyre többen keresik fel évente, s egyre több utazási iroda hirdet szervezett utazásokat nálunk is az ősi városba, amely kétségkívül Irán legnagyobb turista csalogatója lett.

Shiráz városától 45 kilométerre, mélyen a Marvdasht síkság szívében, a Rahmat hegy sziklás lankáinál található az ősi Perszepolisz, amely épületegyüttes látványában az ókori egyiptomi piramisokhoz, a római kolosszeumhoz, vagy a kambodzsai Angkor Wat-hoz hasonlítható. S valóban, az embernek itt olyasfajta érzete támad, mint ha a világ közepén lenne. Irán a földkerekség egyik legrégebbi állama, gyökerei egészen a közel-keleti civilizáció hajnaláig nyúlnak vissza, a perzsa romok pedig még 2500 év után is ámulatba ejtik a szemlélődőt.

Az első perzsa birodalom központja Pasargadae volt, ahol a birodalomalapító Nagy Kürosz sírhelye is található. Az ókori Perzsia ékszerdoboza azonban minden kétséget kizáróan maga Perszepolisz, amely a későbbiekben, I. Dareiosz uralkodása alatt vált a perzsa birodalom székhelyévé. A hatalmas palotaváros az óperzsa (Akhaimenida) dinasztia reprezentatív eseményeinek adott otthont egészen addig, amíg Nagy Sándor seregei fel nem égették a várost. S mivel az épületek jelentős része fából készült, így nem sok minden maradt meg az utókor számára, ami azonban megmaradt, az mindenképpen lenyűgöző látványt nyújt.

A perzsák rendkívülisége, egyedisége a kívülről érkező szellemi értékek iránti nyitottságukban rejlett, és Perszepolisz e tulajdonság tökéletes megtestesítője volt. A nagyváros felépítésében számtalan mester és művész segédkezett a birodalom minden tájáról, amelynek eredménye egyedülálló stíluskeveredés lett. Mindez megfigyelhető az épületekben és a díszítésekben egyaránt. A monumentális lépcsősorok, a tökéletes domborművek, a mérhetetlenül hosszan sorakozó oszlopok, valamint az impozáns kapubejáratok mind-mind ámulatba ejtik a látogatókat, s büszkeséggel töltik el magukat az irániakat is.

Perszepoliszba szervezett utazás keretén belül könnyen eljuthatunk, akár itthon fizetünk be rá, akár Iránon belül. De ha önállóan utazunk, akkor sem jelent nagy akadályt felkeresni a romokat. Ez esetben csak arra kell figyelni, hogy taxisofőrünkkel még az indulás elején állapodjunk meg a viteldíjban. Az utazásra leginkább a tavaszi időszakban érdemes sort keríteni, mert akkor nem csak a virágokban pompázó Shirázt csodálhatjuk meg, hanem elkerülhetjük a rekkenő hőséget is.

Mit jelenthet a nukleáris főtárgyaló, Ali Laridzsáni lemondása?

KEMÉNYEDŐ NUKLEÁRIS POLITIKA, VAGY HATALMI HARC A VEZETÉSEN BELÜL?

Ali Laridzsáni, nukleáris főtárgyaló lemondásával megkezdődtek a találgatások, hogy a közeljövőben hogyan és miként alakulhat az iráni politika iránya, s hogy vajon Teherán keményebb álláspontot foglal-e majd el, avagy tovább folytatja a mérsékletes megegyezésre törekvést a nukleáris kérdésben?

Nos, a személycsere nem okoz alapvető változást az iráni nukleáris politikában, amelyet még mindig az ország legfőbb vezetője, Ali Khamenei ajatollah tart irányítása alatt. Ráadásul Ahmadinezsád korábbi kijelentésével szemben az iráni nukleáris dosszié még korántsem zárult le, az atomprogramról ugyanis nem csak a nemzetközi színtéren, hanem odahaza is komoly vita folyik.

Mit jelenthet akkor Laridzsáni távozása? Egyfelől azt, hogy ezzel lényegében már most megkezdődött a választási kampány, amelynek keretén belül a tradicionális és radikális konzervatívok versengenek egymással. Másfelől pedig, hogy Ahmadinezsád a nukleáris kérdésekben befolyást szerezve igyekszik pozícióját erősíteni, ezáltal azonban nem csak, hogy konfrontálódik a legfőbb vezetővel, hanem ráadásul stílusában Khatemit csinál Khameneiből.

A konzervatívok között kibontakozó hatalmi harcban Khamenei ajatollah próbál egyensúlyt teremteni, s befolyása révén nem elképzelhetetlen, hogy Ahmadinezsádot nukleáris radikalizmusa miatt egy rugalmasabb szereplő – adott esetben éppen Laridzsáni – váltja fel a 2009-es elnökválasztást követően. Bár Ali Khamenei sok tekintetben elmarad az iszlám köztársaság karizmatikus alapítójától, a kártyákat viszont legalább olyan jól keveri, mint ahogyan azt maga Khomeini ajatollah tette...

Ahmadinezsád show New Yorkban

AHMADINEZSÁD SIKERES PROPAGANDA HADJÁRATA AZ USA-BAN?

Mahmud Ahmadinezsád iráni elnök amerikai útjával tetőzött az a médiakampány, amit a teheráni vezetés szeptember hónapra időzített, amellyel egyfelől igyekezett magát erősnek feltüntetni, másfelől pedig törekedett arra is, hogy az ország barátságosabb arculatát mutassa be. Ez utóbbiban az elnök által adott interjúk és a Columbia egyetemen tett látogatása talán nagyobb sikert ért el, mint azt a vallási körök korábban gondolták volna. Ahmadinezsád látogatása olyan nagy figyelmet kapott Amerikában, mint amelyet korábban egyetlen vezető sem.

Az iráni elnököt a párbeszéd és az ellentétes gondolatok megismerésének jegyében hívták meg a neves amerikai oktatási intézménybe, ahol azonban mégsem került sor szenvedélyes és elgondolkodtató vitára. Nos, mindez nem az iráni elnök vitatkozási és érvelési kvalitásainak hiánya miatt történt, egyes eseteket leszámítva ugyanis Ahmadinezsád remekül vette a megpróbáltatásokat, és visszakérdezve hárított minden támadást, valamint igyekezett érthetővé tenni az iráni álláspontokat. A valódi eszmecsere elmaradásának igazi oka az egyetem dékánja által elmondott nyitóbeszéd volt, amelyben egyszerűen lediktátorozta az iráni elnököt, aki eztán másfél órán keresztül mosolyogva igyekezett kortes beszédében bizonygatni országának békeszeretetét. Csak megjegyzem, hogy ez fordított esetben biztosan nem történt volna meg. No nem azért, mert George W. Bushnak esze ágában sincs Iránba utazni, hanem mert az ilyenfajta fogadtatás arrafelé nem dívik.

Ahmadinezsád morális győzelmet aratott, már csak azért is, mert sem az egyetemi vezetés, sem pedig az amerikai média nem tudott túllépni a folyamatosan szajkózott kormányzati vádakon, amelyekre tökéletes válaszokat adhatott az elnök, s fricskát is az amerikai sajtószabadságnak. Ezzel szemben elsikkadtak azok a kérdések, amelyek az iráni rendszer demokratikus reformjára, a Közel-Keleten folyó szaúdi-iráni rivalizálásra, vagy éppenséggel az ország gazdasági nehézségeire, többek között a munkanélküliségre irányulnak. Ezekre a felvetésekre Ahmadinezsád elnök úr minden bizonnyal kitérően válaszolt volna, de az Egyesült Államok politikája és megítélése a nemzetközi porondon és az Iszlám Köztársaságban egyaránt kedvező fordulatot vehetett volna. Ehelyett a szembenállást a jó és a rossz küzdelmére leszűkítve, az erőszak alkalmazását igazolva láttatva az USA tovább veszített a népszerűségéből.

A taktika visszájára sült el, a kemény megfogalmazás ugyanis nem hogy aláásta volna Ahmadinezsád támogatottságát, hanem éppen ellenkezőleg felsorakoztatta a konzervatívokat mögötte. Sőt másnap még a reformpárti lap, a Márdom Szálári (Demokrácia) is bírálóan tette fel a kérdést, hogy akkor most meghívás vagy kihallgatás volt-e az iráni elnök egyetemi látogatása. Az állami média mindazonáltal sikerként könyvelte el az elnök amerikai látogatását. Minderre szüksége is van Ahmadinezsádnak, mert helyzete egyre szorongatottabb odahaza. A teljesítetlen ígéretek szorításában növekszik a társadalmi elégedetlenség, a két év múlva esedékes elnökválasztásra pedig már most megkezdődött a versengés. Ezt bizonyítja a pragmatikus ex-elnökök (Hásemi Rafszanzsáni és Mohammed Khatemi) szövetségkötése is. Az iráni elnöknek így nincs más választása, mint kihasználni minden egyes megjelenést, hogy támogatottságát biztosítsa, amelyhez ironikus módon a múlt héten az Egyesült Államok asszisztált sikeresen.

TÖRVÉNYHOZÁSOK BIRKÓZÁSA

A propagandakampány tovább folytatódik, válaszul az amerikai kongresszusi határozatra, mely szerint az Iráni Forradalmi Gárdát felvették a terrorista szervezetek listájára, az iráni parlament a napokban fogadta el azt a határozatot, amely hasonlóképpen tesz az amerikai hadsereg és a nemzetbiztonsági szolgálat (CIA) kapcsán. A döntésben felsorolják a múltban és a jelenben elkövetett bűnöket, a hirosimai atomtámadástól az iraki civilek ellen elkövetett erőszakig, továbbá megnevezik az USA által rejtegetett terrorszervezeteket, valamint hangsúlyozzák az emberi jogi visszásságokat az amerikai börtönökben, s végül felhívják az ENSZ figyelmét, hogy cselekedjen, akadályozza meg a igaztalan beavatkozásokat. A 290 fős törvényhozásból 215 képviselő írta alá a nyilatkozatot, ami egyértelműen bizonyítja a vezetésen belüli egységet.

Szerzetesek kontra katonák

TÜNTETÉSEK BURMÁBAN: BUDDHIZMUS VS. MILITARIZMUS?

Burma a brit gyarmati rendszer megszűnését követően 1948-ban nyerte el a függetlenségét, azóta pedig különféle formákban folyamatosan a hadsereg irányítja az országot, amely a békés tüntetések vérbe fojtásával ez idáig minden esetben el tudta hallgattatni a kritikus hangokat, és hatalmon tudott maradni. A jelenlegi tüntetéssorozatban szerepet vállaló buddhista szerzetesek azonban új helyzetet teremthetnek, miután a velük szembeni erőszakos fellépés könnyen lángba boríthatja az országot.

Az ország lakosságának majd 90 százaléka mélyen hívő buddhista, s az emberek nagy tisztelettel viseltetnek a szerzetesek iránt. Az ország minden falujában találhatók buddhista kolostorok, amelyek vallási útmutatást és tanulási lehetőséget adva meghatározó szerepet játszanak a társadalomban. A burmai szerzetesek azonban nemcsak spirituális feladatokat látnak el, hanem aktivizmusuk révén komoly szerepet játszanak a politikában is. Mindez a királyság idejére nyúlik vissza, amikor még közvetítőként tevékenykedtek az uralkodó és a nép között, a későbbiekben pedig a britekkel szembeni függetlenségi küzdelem gerincét alkották. A kolostorok többségébe még nem jutottak el a legfrissebb fejlemények, de ha sikerül a szerzeteseket mobilizálni, úgy a katonai vezetés hatalma komoly veszélybe kerülhet. Szervezettsége és kiterjedtsége révén ugyanis a buddhizmus jelentheti az egyetlen erőt a katonai juntával szemben.

A burmai tüntetések kapcsán megszólalt a világpolitika, sőt maga az amerikai first lady is, de vajon milyen befolyása lehet mindennek a tábornokok politikájára? A nyugati világ már régóta szankciókkal sújtja a katonai juntát, éppen ezért az csak csekély hatással lehet az események menetére. Annál nagyobb viszont a szomszédos Kína és India mozgástere, akik számtalan kereskedelmi szállal kötődnek a nyersanyagban és ásványi kincsekben gazdag országhoz, ám éppen ezért nem érdekeltek a szankciópolitikában. A burmai forrásokért folytatott vetélkedés – amelybe Oroszország és Dél-Korea is beszállt – lehetetlenné teszi a rezsim elszigetelését. Kína az elmúlt években dollár milliárdokat fektetett be Burmában, amely így már kulcsfontosságú pillérnek számít a kínai energiapolitikában, s mindemellett kijutást is biztosít az Indiai-óceánra. A pekingi vezetésnek ugyanakkor lépnie kell valamit, ha meg kívánja őrizni a térség stabilitását, és ha az olimpia közeledtével javítani szeretne a külföldi megítélésén.

Kína kétségkívül nyomást gyakorolhat a burmai vezetésre, amely azonban egyáltalán nem biztos, hogy hallgat is a pekingi utasításra. Egyelőre lehetetlen megmondani, hogy a külső nyomásgyakorlás, vagy a társadalmi elégedetlenség miatt összeomolhat-e a rendszer, vagy a tüntetések vérbefojtásával ismételten megőrzi hatalmát a katonai junta. Az országot irányító három tábornok gondolkodása szinte kiszámíthatatlan, a vezetők számmisztikába és babonás hiedelmekbe vetett hite pedig még a kínai vezetést is meglepi. Az ország elszigeteltségének köszönhetően a tábornokoknak nincs mit veszítenie a szankciók bevezetésével, s ami még ennél is fontosabb, hogy a „burmai szocializmus” zsákutcája gazdaságilag lehetetlen helyzetet teremtett, aminek következtében nem fejlődhetett ki egy olyan modern üzleti középosztály, amely kiváltságait veszélyben érezvén a demokratikus reformok mellett kötelezte volna el magát. Indonéziában éppen ezen erőknek sikerült megbuktatni a korrupt Szuharto-rendszert. Burmában úgy tűnik, hogy ez a feladat a buddhista szerzetesekre vár, kérdéses azonban, hogy rendelkeznek-e az ehhez szükséges képességekkel...

Iráni erőfitogtatás az éves katonai parádén

BLÖFF, AVAGY MEKKORA ERŐT KÉPVISEL AZ IRÁNI HADIGÉPEZET?

Iránban a hétvégén megtartott katonai parádéval kezdetét vette a „szent védelmi hét”, amelynek keretében a teheráni vezetés az iraki-iráni háború kirobbanásának 27. évfordulójára emlékezik. Arra a háborúra, amely egyfelől megtizedelte és romba döntötte az országot, másfelől pedig szükségessé tette az önerőre támaszkodást és megindította a védelmi fegyverkezést. Az évente megrendezett felvonulás ezért mindig az iráni hadigépezet erejét és fejlettségét igyekszik demonstrálni. S nincs ez most sem másként, amikor a nemzetközi helyzet egyre inkább kiéleződik az iráni nukleáris válság kapcsán.

A Khomeini ajatollah sírhelyével szemközti téren megrendezett parádén az iráni fegyveres erők színe-java képviseltette magát, mint ahogyan felvonultatták a legújabb katonai fejlesztéseket is. Így a nézőközönség – amelynek tagjai körében külföldi diplomaták is helyet foglaltak – a masírozó katonák és harci járművek felett a levegőben megtekinthette a „mennydörgés” (Saegheh) és „villámlás” (Azarakhsh) nevű, saját építésű iráni vadászgépeket. Emellett bemutattak egy új ballisztikus rakétát is, amelynek hatótávolsága a hivatalos adatok szerint az 1800 kilométert is eléri, s amelyre a szokásos „halál Amerikára” és „halál Izraelre” propaganda üzenetek is felkerültek.

Az elmúlt évtizedben kétségkívül komoly fejlesztésekre került sor az iráni hadiiparban, aminek eredményeként az ország képes önerőből előállítani olyan bonyolult eszközöket, mint például tankokat, páncélozott harci járműveket, torpedókat, repülőgépeket, legújabban pedig úgynevezett lézervezérlésű, „okos” bombákat is. Bár Ahmadinezsád elnök úr beszédei kétséget sem hagynak afelől, hogy Irán technikailag rendkívül fejlett, s hogy egy külső agresszió esetén a hadsereg fájdalmas választ adna, a valóságban azonban az iráni képességek igencsak korlátozottak. Így például a bemutatott harci repülőgépek csupán a hidegháború amerikai gépeinek továbbfejlesztett változatai.

A kemény retorika és az impozáns katonai bemutató inkább egyfajta reakciónak tekinthető, mintsem komoly fenyegetésnek. Irán katonai doktrínája a védelemre épül, és a fegyverkezés irányai is ezt támasztják alá. Az Egyesült Államok által képviselt kardcsörtető magatartás – amelyhez az elmúlt héten a francia vezetés is csatlakozott – továbbra is napirenden tartja az Iránnal szembeni katonai csapás lehetőségét. Mindez pedig aggodalmakra ad okot Teheránban, ahol ezért a vezetés igyekszik minden egyes alkalmat megragadni, hogy magát erősnek és elszántnak tűntesse fel az amerikai katonai fölénnyel szemben.

911-es évforduló

KÖZEL-KELETI KÖRKÉP HAT ÉVVEL SZEPTEMBER 11. UTÁN

2001 szeptemberében iszlám szélsőségesek utasszállító repülőgépeket térítettek el, s vezettek bele a Világkereskedelmi Központ ikertornyaiba New Yorkban, valamint a Védelmi Minisztérium ötszögletű épületébe Washingtonban. Közel háromezren (2893-an) vesztették életüket az Egyesült Államokat ért szörnyűséges terrortámadásban. Ezt követően az amerikai vezetés megindította a terrorizmus elleni háborúját, amelyre az elmúlt hat esztendőben több milliárd dollárt költött és több ezer katonát áldozott. S bár kétségkívül vannak pozitív fejlemények, az erőfeszítések ellenére mégsem látszik, hogy az elmúlt években csökkent volna a világ biztonságának fenyegetettsége.

Hatévnyi hajsza után sem sikerült a terrortámadásokért felelősnek tartott Oszama bin Láden nyomára akadni, az afganisztáni és iraki öngyilkos merényleteket látva pedig kétségünk sem lehet afelől, hogy a terrorizmus továbbra is része a mindennapjainknak. Az al-Kaidával szembeni kíméletlen küzdelem, a vezetők elleni hajtóvadászat, illetve a szervezet pénzügyi forrásainak korlátozása mindenképpen meggyengítette a szaúdi milliomos vezette „hálózatot”, a radikális eszmék azonban nem tűntek el, hanem az iraki káoszban újult erőre kaptak. Az arab ország olyan terrorista bázis lett, mint amilyen Afganisztán volt az Egyesült Államok katonai bevonulását megelőzően.

A történelem iróniája, hogy amíg az első iraki háború (1991) kötelezően megvívandó csata volt, és egyben az USA közel-keleti hegemóniájának kezdete is, addig a második iraki háború (2003) választás eredményeként született, amely döntést követően azonban Washington elveszíteni látszik a térség feletti befolyását. A Közel-Kelet konfliktusossága pedig cseppet sem csökkent az amerikai akciókat követően, s a régió továbbra is a világ legforróbb válságövezetének számít, ahol a permanens konfliktusok mellett számos új fenyegetés jelent meg, illetve több régi sérelem került felszínre. Előbbire az iráni atomválság, utóbbira pedig az iraki polgárháború szolgál bizonyítékul.

Az Egyesült Államok terrorellenes háborúját az iszlám világban sokan kétkedéssel fogadták, amelyet követően növekedett is a washingtoni politikával szembeni ellenérzés. Az Amerika-ellenes hangulat nem látott magaslatokba tőrt, amit számos merénylet és tüntetés-sorozat is bizonyított Pakisztántól Marokkóig. Több ország pedig úgy érezvén, hogy a gyanúsítottak listáján szerepelve áldozatul eshet az USA terrorizmus elleni háborújának, igyekszik mindent megtenni saját biztonságának garantálása érdekében. Az iráni és szíriai retorika radikalizálódásában, mint ahogyan az iráni nukleáris törekvések felgyorsulásában is, a térségben állomásozó amerikai csapatok jelentette bizonytalanság játszik döntő szerepet. Az atomfegyverkezés mindazonáltal veszélyes versengést indíthat útjára a térségben.

Az iraki eseményeket figyelve pedig láthatjuk, hogy nem egyszerűen a megszállók elleni küzdelemről van szó, hanem a Szaddám rezsim megdöntését követően újjáéledő síita-szunnita szembenállásról, valamint a hatalmi vákuum folytán előállt iráni-szaúdi rivalizálásról, amelynek határai bőven Irakon túl húzódnak. Így a libanoni kormányzati válság kiéleződését, a palesztin területek frakcióharcát akár úgy is felfoghatjuk, mint Irán és Szaúd-Arábia titkos háborúját a térség feletti hatalom megszerzéséért, vagy éppen a status quo fenntartásáért. Az ingatag helyzetek ráadásul kedvező légkört teremtenek a muszlim szélsőségeseknek is, akik akcióikkal csak még jobban kiélezik az iszlámon belüli majd 1400 éves konfliktust.

Az elmúlt években elkövetett terrorcselekmények alapján nyilvánvaló vált, hogy a terrorizmust nem lehet erőszakkal felszámolni. De mi a helyzet a demokratizálódás terén, amely szintén deklarált célja volt az amerikai háborúnak.

Nos, ironikus módon a helyzet éppen ott a legrosszabb, ahol az Egyesült Államok megpróbálkozott a demokrácia-exporttal. A rendszerváltási kísérletek mind Afganisztánban, mind pedig Irakban csődöt mondtak. Irak a felekezeti háború szélére süllyedt, Afganisztán pedig továbbra is bukott államnak számít, ahol egyebek mellett idén rekordot dönt az ópiumtermelés is. A demokrácia eszméjének erőltetése a palesztin területeken pedig egyenesen a visszájára fordult, amikor a törvényhozási választásokat utcahosszal megnyerő radikális Hamaszt nem engedték kormányozni. Az amerikai törekvéseknek köszönhetően egyfelől tehát lejáratódott a demokrácia fogalma, másfelől pedig bebizonyosodott, hogy nyers erővel nem lehet demokráciát kikényszeríteni ott, ahol ehhez nincsenek meg a szükséges (politikai, gazdasági és társadalmi) feltételek.

A közel-keleti helyzet hat évvel a szeptember 11-ei terrortámadások után cseppet sem bíztató. A jövő alakulása pedig nagyban függ attól, hogy miként cselekszik majd a washingtoni vezetés. Amennyiben felismerik az elkövetett hibákat, így a katonai erőre való túlzott támaszkodást, illetve a demokráciák békés egymás mellett élésébe vetett hitet, és változtatva a hozzáálláson nagyobb hangsúlyt fektetnek a diplomáciai megoldásokra és a széleskörű tárgyalásokra, akkor lehetségesnek tűnik a közel-keleti konfliktusosság csökkentése. Ha azonban az Egyesült Államok nem módosít a külpolitikáján, s netán úgy dönt, hogy nukleáris engedetlensége miatt megrendszabályozza az Iráni Iszlám Köztársaságot, könnyen elképzelhető, hogy a térség még évtizedekig nyugtalan és zavargó pontja lesz a világnak.

Irán az űrben

ŰRPROGRAM AZ ISZLÁM KÖZTÁRSASÁGBAN

Teherán a vitatott nukleáris törekvések árnyékában, de még inkább azokkal párhuzamosan ambiciózus űrkutatási programot folytat, amely azonban ez idáig csak csekély eredményt ért el. 2005 októberében orosz segítséggel Föld körüli pályára állították az első perzsa műholdat (Sinah-1), 2007 februárjában pedig sor került az első olyan rakéta fellövésére is, amely az atmoszférát átlépve eljuthat az űrbe, de az iráni kutatások még messze vannak a légköri határok tényleges áttörésétől. Sokan mégis már most megijednek attól, hogy mit is jelenthet egy, a világűrt meghódító Iszlám Köztársaság.

Az űrkutatások, akárcsak a nukleáris fejlesztések, még a sah idejében kezdődtek, aki ezzel kívánta fokozni országa tudományos fejlettségét. Irán így alapító tagja lett a világűr békés célú felhasználását propagáló ENSZ bizottságnak, az országban pedig létrehozták az Iráni Űrkutatás Központját. A munkák még a forradalom és az Irakkal vívott pusztító háború alatt sem álltak le. Majd tovább folytatódtak a mérsékeltebb vezetők hatalomra kerülésével, akik ezen aktivizmusukkal az ország rossz nemzetközi megítélésén igyekeztek változtatni. Az űrhatalommá válás lehetőségét a modernitás eszközének látták. Ahmadinedzsád elnök úr éles kirohanásai azonban megkérdőjelezik ezt a békés szándékot. Vajon milyen megfontolások állhatnak napjaink kutatási programjai mögött?

A világűr kutatása minden kétséget kizáróan továbbra is valamifajta technológiai szintmérőnek számít a teheráni vezetés szemében. Ráadásul komoly presztízst is jelent, mivel az iszlám világban jelenleg nincsen egyetlen ország sem, amely képes lenne önállóan műholdat küldeni a világűrbe. (A régióban arra csak Izrael állam képes.) A sikeres kutatás mindemellett a nemzeti büszkeség forrásául szolgálva legitimitást is biztosíthat a jelenleg minden oldalról szorongatott iráni elnöknek. Nem csoda tehát, hogy Iránban minden egyes tudományos előrelépést nagy felhajtás kísér.

Emellett azonban számos észszerű meggondolás is szerepet játszik a háttérben. Így elsődlegesen az, hogy világűrből figyelemmel követhetők, adott esetben pedig előre is jelezhetők a természeti katasztrófák, ami egy földrengés sújtotta országnak igencsak előnyére válhat. A polgári célok között említhetjük továbbá a kommunikációs képességek fejlesztésének szükségességét, amit a demográfiai robbanás és az információs forradalom egyaránt indokolttá tesz. De bőven találunk katonai, illetve biztonságpolitikai indítékokat is. Az űrtechnológiának köszönhetően például lehetségessé válik Izrael állam területének megfigyelése, vagy a térségben jelenlévő amerikai csapatok mozgásának szemmel tartása. Nem is beszélve arról, hogy a pályára állított műholdaknak köszönhetően nagyban javulhat az iráni rakétaarzenál találati pontossága. S ez az, amitől Nyugaton a leginkább félnek.

Az űrprogram sok tekintetben párhuzamot mutat a nukleáris fejlesztések körül kialakult vitával, mivel az az atomprogramhoz hasonlóan egy „kettős felhasználású” technológia megszerzésére irányul. A műholdak fellövéséhez szükséges tudás birtokában ugyanis már csak egy lépés választaná el Iránt attól, hogy interkontinentális ballisztikus rakétát állítson elő. A kínai, pakisztáni és észak-koreai példát szem előtt tartva erre valós esély van. Már csak szorongatott helyzete folytán is, Teherán dönthet úgy, hogy űrkutatási vívmányait a hadiiparban fogja kamatoztatni. A nagy hatótávolságú rakétáknak nukleáris töltettel való felszerelése pedig valóban a nyugati rémálom szcenáriót támasztaná alá, amelyre válaszul talán már érthetőnek tűnnek az amerikai rakétavédelmi tervek is.

Az iráni űrkutatás kétségkívül számos impozáns eredménnyel büszkélkedhet, emellett Oroszország és Kína személyében komoly nemzetközi támogatókkal is rendelkezik, a kormányzat pedig külön prioritásként kezeli az ügyet (2005-ben egy 500 millió dollárnak megfelelő összegből finanszírozott ötéves projektet indítottak útnak.), mégsem lehet egyértelműen megállapítani, hogy hol is tart jelenleg a program, s fenyegeti-e Irán az európai kontinenst. Az „űrfenyegetésnek” feltehetőleg nagyobb a füstje, mint a lángja. Az iráni gyakorlatot szemlélve ugyanis nem elképzelhetetlen, hogy ismét csak elhamarkodott kijelentésekről van szó, amelyekhez a valóságban nincsen meg a szükséges technológiai háttér.

Imám Ahmadinezsád

A REJTŐZKÖDŐ IMÁM TANA AHMADINEZSÁD ELNÖK ÉRTELMEZÉSÉBEN

A síita iszlám követőinek központi gondolata, amelynek alapján élesen elkülönülnek a szunnita ágtól, hogy hisznek a minden idők imámjának, a rejtőzködő imámnak a visszatérésében. Ezzel kapcsolatban számtalan spekuláció volt és van jelenleg is a síita közösségekben, de különösen Iránban. A síita iszlámon belül két különböző nézet alakult ki azt illetően, hogy milyen magatartást kell tanúsítani a Mahdi megjelenéséig: egyfelől passzív magatartást abban a hitben, hogy Isten egy meghatározott időpontban küldi majd el a messiásként tisztelt rejtőzködő imámot, másfelől pedig aktív hozzáállást, hogy ezzel is felkészüljenek, illetve segítsék a Mahdi megérkezését.

Ahmadinedzsád hatalomra kerülésével az aktivista attitűd látszik megerősödni, aki elnökségének kezdete óta konkrét lépéseket is tett a rejtőzködő imám visszatérésének meggyorsítására. A vallási központnak számító Kum városában lévő Dzsamkaran Mecset renoválására például több mint tízmillió dollárt fordítottak, amely a hiedelmek szerint a messiás eljövetelének színhelye – de a konzervatív vallási vezetés ez idáig nem tulajdonított jelentőséget neki. A pletykák szerint az iráni elnök és kormánya pedig odáig is elment, hogy megegyezést kötött egymással a rejtőzködő imám visszatérését segítendő munkáról, amely papírost aztán a mecset szent kútjában helyezték el. Az iráni politikai retorikában használt bizarrnak tűnő elemek mind az idők végezetét igyekeznek sugalmazni, hogy a Mahdi visszatérése kézzelfogható közelségben van.

Az Iránban meghatározó tizenkettes síita irányzat (az imámija) számára a Mahdi nem más, mint a kilencedik században rejtélyes körülmények között eltűnt tizenkettedik imám (Muhamad al-Mahdi). Ő az, akit rejtőzködő imámnak neveznek, s akiről úgy gondolják, hogy nem halt meg, hanem láthatatlan spirituális formában él tovább, irányítja életüket, s akit mind a mai napig visszavárnak, hogy igazságot, egyenlőséget és békét tegyen a világban. A jövendölés szerint minderre akkor fog csak sor kerülni, amikor az iszlám közösség a legnagyobb veszélyben van, megjelenését követően pedig majd az apokaliptikus csatában diadalmaskodik a gonosz felett, amelynek legyőzése után megvalósítja a tökéletes kormányzást és spiritualitást, amikor mindenki elfogadja és követője lesz az iszlámnak. A síitizmus mélyen messianisztikus vallás, s mint ilyen, rokon vonásokat mutat a kereszténységgel.

Az 1979-es forradalmat, de különösen az iszlám köztársaság rendszerének kiépülését követően sokan úgy gondolták, hogy elérkezett az idők végezete, Ruhollah Khomeini ajatollahra pedig mint a rejtőzködő imámra, vagy mint az ő megjelenésének előkészítőjére tekintettek. (Ő maga azonban nem nyilatkozott erről egyetlen egyszer sem.) Az ajatollah elutasította a passzív várakozás gondolatát, s helyette egy aktivista szemléletet képviselt. Iszlám kormányzásról alkotott elméletének központi gondolata pedig éppen az volt, hogy vessenek véget a tizenkettedik imám eljövetele utáni időtlen várakozásnak, s helyette a jelenre koncentrálva, a gyakorlatban érvényesítsék az iszlám jogtudós uralmának elméletét, amely nem csupán megteremti a Mahdi eljövetelének feltételeit, hanem segítséget is nyújt isteni programjának megvalósításához.

Khomeini halálával, illetve az olyan mérsékeltebb politikusok előtérbe kerülésével, mint Hásemi Rafszandzsáni, vagy Mohamed Khátami, a mahdizmus sokat veszített a támogatottságából. Mahmúd Ahmadinedzsád elnökválasztási győzelme azonban ismételten serkentőleg hatott, amit egyértelműen bizonyít, hogy hatalomra kerülése óta több tudományos, illetve vallási konferenciát is rendeztek a Mahdi eljövetelével kapcsolatban, amely témáról egyébként 2005-ben több mint 440 ezer könyvet adtak ki az ország vallási központjában.

A rejtőzködő imám eljövetelébe vetett hit ma már korántsem csak vallási doktrína és tradíció, hanem politikai megnyilatkozás is egyben. Ezt bizonyítja az aktivista álláspontot képviselő Ahmadinedzsád, aki politikájában mind otthon, mind pedig a nemzetközi porondon a rejtőzködő imám dicsőséges eljövetelének előkészítésére törekszik. Beszédeiben folyamatosan arra ösztökéli az iráni hallgatóságot, hogy keményen vegyék ki a részüket ebből a munkából, amely az elkövetkezendő két évben biztosan meghozza majd a gyümölcsét. A Mahdi eljövetelének időpontját a hagyományok szerint senki sem képes előre jelezni, az iráni elnök azonban a Mindenhatóval való személyes kapcsolatára hivatkozva váltig állítja, hogy a „nagy nap” már közel van.

Ahmadinedzsád gondolatvilágában a nemzetközi káosz, mint valamiféle előfeltétel jelentkezik az imám visszatéréséhez. Sőt, állítása szerint egyenesen azért kapta az elnöki megbízatást, hogy kirobbantsa a „civilizációk háborúját”. A messianisztikus küldetéstudat pedig kétségkívül jelen is van az elnöki retorikában, gondoljunk csak az Izrael-ellenes kirohanásaira, vagy az ENSZ Közgyűlésében elhangzott beszédére. Ez utóbbi már csak azért is érdekes, mert egyes iráni források szerint az elnökön a felszólalás közben egy glória jelent meg, amelyet saját bevallása szerint maga Ahmadinedzsád is érzett, miközben majd félóráig minden szempár őrá szegeződött. Mindez nem is csoda, hiszen a teremben ülők mind elképedtek az apokaliptikus terminusokban megfogalmazott beszéd hallatán, amelyben Iránnak a gonosz Nyugattal folytatott küzdelmét ecsetelte az iráni elnök.

Az elnök kijelentései lényegében azon meggyőződéséhez köthetők, hogy az Egyesült Államokkal, netán Izrael állammal konfrontálódva siettetni lehet a Mahdi visszatérését, aki eztán megjelenve megmentené az iszlám országokat, s megbüntetné az azokkal ellenségeseket, a zsidó és keresztény közösségeket. Mindehhez a nukleáris fegyverek nemcsak alapot adhatnak, hanem adott esetben eszközként is szolgálhatnának a visszatérő imám kezében. A Mahdi megjelenésének közelsége pedig egyfajta bátorságot is kölcsönöz az iráni elnöknek, amivel képessé válhat mellőzni minden észszerűséget a Nyugattal folytatott birkózásában. „Aktivista” szemléletének azonban a lakosság vallástól és politikától való fokozatos elidegenülése, valamint az iráni vezetés háttérben meglévő pragmatizmusa mindenképpen gátat szabhat.

Ahmadinedzsádnak ugyan vannak komoly szövetségesei és pártfogói az iráni teokratikus rendszerben, így a például a konzervatív körökben is radikálisnak számító Meszbáh-Jázdi ajatollah, a vallási vezetés tagjainak nagy része azonban ódzkodik a messianisztikus doktrína átpolitizálásától, mivel úgy gondolja, hogy az a közösség spirituális meggyengüléséhez vezetne. A Mahdi eljövetelébe vetett hit, a minden oldalról szorongatott Ahmadinedzsádnak talán egy újabb szalmaszálat jelenthet, a külső fenyegetettség érzetének folyamatos fenntartása mellett. Így próbálhatja meg vallási síkon is elterelni a közvélemény figyelmét a mindennapi megpróbáltatásokról, kérdéses azonban, hogy az átlag irániak is így gondolják majd?

Irak & Irán

VÉRENGZÉS A SÍITÁK KÖRÉBEN IRAKBAN & VÁRAKOZÁS A REJTŐZKÖDŐ IMÁM ELJÖVETELÉRE IRÁNBAN

Az elmúlt napokban síiták ezrei sereglettek az iraki Kerbalába, hogy megünnepeljék a „rejtőzködő imám” születésnapját. Az ünnepi ceremóniát azonban fegyveres összecsapások zavarták meg, amelyekben eddig már több mint ötvenen vesztették életüket. A polgárháborús iraki helyzetet látva megszoktuk, hogy vallási ünnepeken egymásnak esik az iszlám két domináns irányzata. De most mintha másról lenne szó, mint a síiták és szunniták szűnni nem akaró konfliktusáról. Talán a libanoni, de még inkább a palesztin eseményekhez hasonlóan, Irakban is kezdetét veszi valamifajta hatalmi harc a síiták körében?

ÖSSZECSAPÁSOK A KERBALAI ÜTKÖZETTŐL NAPJAINKIG

A Szaddám rendszer megdöntését követően kibontakozó polgárháborús helyzet kétségkívül egy újabb véres felvonása az Irak területén élő síiták és szunniták majd 1400 éves hadakozásának. Az iszlám vallás egyházszakadására egyébként éppen itt, Kerbalában került sor, amikor a síiták vezetője, Husszein imám vereséget szenvedett a szunnita hadaktól. (Az imám halálára emlékezve rendezik meg a síiták minden évben az asúra ünnepét.) A hitszakadásra azért került sor, mert a szemben álló felek nem értettek egyet abban, hogy Mohamed próféta halála után ki vezesse a muzulmánok közösségét. Erről ugyanis Allah hírnöke elfeledkezett még életében állást foglalni.

Amíg a síiták csakis Mohamed vejének, Alinak a vér szerinti leszármazottait fogadták el vezetőként (imamátus rendszere), addig a szunniták a hagyományokra alapozva a közösség legidősebb, illetve legbölcsebb tagját választották meg erre a pozícióra (kalifátus rendszere). S bár a síiták és a szunniták egyaránt osztják az iszlám alapelveit, a két felekezet teljesen eltérő irányba fejlődött az évszázadok során, amelynek eredménye a társadalmi szokásokban és a politikáról alkotott képekben még napjainkban is egyaránt megnyilvánul. A teológiai ellentét pedig továbbra is feloldhatatlannak látszik, mivel mindkettő magát tekinti az iszlám egyedüli, törvényes követőjének.

SÍITÁK ÉS SZUNNITÁK HARCA, AVAGY BELSŐ VITA A SÍITA KÖZÖSSÉGBEN

Az iraki polgárháború kétségkívül vallási törésvonalak mentén kezd formálódni, a vérengzésekben azonban a vallási megosztottság mellett szerepet játszanak a történelmi sérelmek is. A Szaddám rendszer bukását követően öntudatra ébredő síita közösség igyekszik számon kérni az előző rendszer hibáit és visszaéléseit, valamint biztosítani a súlyának megfelelő politikai szerepet az újonnan formálódó iraki köztársaságban. Mindezzel párhuzamosan vívják küzdelmüket az északi kurdok is, akik szívük szerint egy önálló államban gondolkodnának, valamint a szunnita arabok, akik pedig egykori befolyásukból igyekeznek még valamicskét megtartani.

A mostani összecsapást boncolgatva pedig mindenképpen látható, hogy többről van itt szó, mint egy síita-szunnita vallásháborúról. A kerbalai incidensben lényegében az egymással rivalizáló síita mozgalmak konfrontálódtak egymással, nevezetesen a Muktada asz-Szadr vezette Mahdi Serege és az Iraki Legfelsőbb Iszlám Tanácshoz kötődő Badr Szervezet. Ez a két mozgalom alkotja az iraki síita közösség két meghatározó erejét. Viszonyuk azonban korántsem barátságos. A háttérben számtalan sérelem húzódik, no meg személyi és ideológiai rivalizálás is. Konfrontációjuk nem most kezdődött, az ellentét azonban tovább fokozódhat a tartományi választások közeledtével.

SÍITA IRÁNYZATOK ÉS A REJTŐZKÖDŐ IMÁM

A síiták közössége rendkívül differenciált, számtalan irányzatra és áramlatra tagolódik. Így például különböznek abban, hogy hány imámot – az emberiség vezetésére isteni rendeltetésénél fogva (kijelölt) alkalmas vezetőt – fogadnak el. Ennek alapján a következő főbb irányzatokról beszélhetünk: az „ötösök” (zeiditák), a „hetesek” (iszmáiliták), valamint a leginkább elterjedt „tizenkettesek” (imámiták). Utóbbi az évszázadok folyamán Perzsiában fejlődött ki a legerőteljesebben, mivel az mindig is az arab kalifátus ellenzékének számított. S bár államvallásként továbbra is csak Iránban van jelen, a közel-keleti síita közösségek nagy része mégis a „tizenkettes imamátus” követője.

Szerintük Alit fiain és unokáin át még tizenegy jogos imám követte, a tizenkettedik azonban nyolcéves korában egy Kerbala közeli barlangból eltűnt. (Egyesek szerint politikai gyilkosság áldozata lett.) Ő Mahdi, akit a síiták messiásként tisztelnek, s akit visszavárnak, hogy igazságot, egyenlőséget és békét tegyen a világban. Születésnapja nem véletlen, hogy az egyik legnagyobb vallási ünnepnek számít a síiták körében. A jövendölés szerint ő akkor fog visszatérni, amikor az iszlám közösség a legnagyobb veszélyben van, megjelenését követően pedig az apokaliptikus csatában diadalmaskodik majd a gonosz felett, amelynek legyőzése után megvalósítja a tökéletes kormányzást és spiritualitást.

Ez a rejtőzködő imám „gondolata”, amely ugyan némiképpen eltér a különböző irányzatokban, de központi eleme valamennyi síita vallási világképnek. (A síitizmus mélyen messianisztikus vallás, s mint ilyen, rokon vonásokat mutat a kereszténységgel.)

MAHDIZMUS AZ IRÁNI ISZLÁM KÖZTÁRSASÁGBAN

Iránban, az 1979-es forradalmat követően egészen Mahmúd Ahmadinedzsád hatalomra kerüléséig, a rejtőzködő imám eljövetelébe vetett hit, a mahdizmus (mahdaviat) csak vallási doktrína és tradíció volt, s nem politikai megnyilatkozás. Ruhollah Khomeini iszlám kormányzásról alkotott elméletének központi gondolata éppen az volt, hogy vessenek véget a tizenkettedik imám eljövetele utáni időtlen várakozásnak, s helyette a jelenre koncentrálva, a gyakorlatban érvényesítsék az iszlám jogtudós uralmának elméletét. Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy a forradalmi éveket követően sokan úgy vélekedtek, hogy éppen Khomeini ajatollah személyében tért vissza az elrejtőzött imám.

Ő maga azonban nem nyilatkozott erről egyetlen egyszer sem. Nem úgy, mint a jelenlegi elnök, aki úton-útfélen messianisztikus történeteket költ maga köré, többek között azt állítva, hogy kapcsolatban áll a mindenhatóval, valamint biztosan előre megmondva, hogy a Mahdi az elkövetkező két évben visszatér. Ez utóbbira a hagyományok szerint egyébként senki sem képes. Ahmadinedzsád elnök úr azonban már konkrét lépéseket is tett a rejtőzködő imám visszatérésének meggyorsítására. A vallási központnak számító Kum városában lévő Dzsamkaran Mecset renoválására több mint tízmillió dollárt fordítottak, amely a hiedelmek szerint a Mahdi eljövetelének színhelye – de a konzervatív vallási vezetés ez idáig nem tulajdonított jelentőséget neki.

AHMADINEZSÁD BEFOLYÁSÁNAK KORLÁTOZOTTSÁGA

Ahmadinedzsád elnöksége óta minden kétséget kizáróan számos korábban elfelejtett, vagy éppen tudatosan negligált hagyomány éledt újra. Sőt a messianisztikus küldetéstudat olyan területeken is megjelent, mint az ország külpolitikája, ahol a korábbi évekhez képest sokkalta élesebb retorikával találkozhatunk. Ehhez elég csupán az elnök Izrael-ellenes beszédeire, vagy a Holokausztot megkérdőjelező állításaira gondolni. A nyugati médiában és vezetői fejekben pedig eztán nem meglepő, hogy a nukleáris fegyverek előállításán szorgoskodó Iszlám Köztársaságot egy fenyegető veszélyként értelmezik.

A rejtőzködő imám eljövetelének felgyorsításán tevékenykedő Ahmadinedzsádnak komoly pártfogói vannak az iráni rendszerben, így a konzervatív körökben is radikálisnak számító Meszbáh-Jázdi ajatollah, akinek veresége azonban az elmúlt évi Szakértők Gyűlése választáson, már jelezte az elnök támogatottságának csökkenését. S valóban, a gazdasági nehézségek és a politikai kiábrándultság miatt elképesztő csalódottság fogalmazódik meg a társadalomban. A vallási vezetés tagjainak nagy része pedig ódzkodik a messianisztikus doktrína átpolitizálásától, mivel úgy gondolja, hogy az a közösség spirituális meggyengüléséhez vezetne.

Mindazonáltal a Mahdi eljövetelébe vetett hit, a minden oldalról szorongatott Ahmadinedzsádnak egy újabb szalmaszálat jelenthet, a külső fenyegetettség érzetének folyamatos fenntartása mellett. Így megpróbálhatja vallási síkon is elterelni a közvélemény figyelmét a mindennapi megpróbáltatásokról, kérdéses azonban, hogy az egyszerű irániak is így gondolják majd?

ÖSSZEFÜGGÉSEK, MESSIANISZTIKUS TÖREKVÉSEK

Vajon lehetséges-e hogy a messianisztikus nézetek és törekvések elterjedjenek más területeken is? Irakban már tapasztalhattuk annak jelét, hogy a mahdizmus megjelenőben van, amikor a legutóbbi asúra ünnepen Nedzsefben csatározások robbantak ki a különböző síita milíciák és a biztonsági erők között. Ekkor hallatott magáról ugyanis az Ahmed bin al-Hasszan által vezetett „Mennyország Katonái” nevű csoportosulás, amely az iráni elnökhöz hasonlóan hisz rejtőzködő imám közelgő eljövetelében. Napjainkban mindez azért lehet érdekes, mert az iraki síiták körében kibontakozó hatalmi harcban létrejöhetnek autonóm csoportok, amelyek nemcsak fogékonyak lesznek az ideológiára, hanem a gyakorlatban is hajlandóak lesznek alkalmazni azt.